Magyar Nyelvjárások XLV.

 A Magyar Nyelvjárások könyvsorozat a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének évkönyve. A XLV. kötet Hoffmann István, Kis Tamás, Nyirkos István és Tóth Valéria szerkesztői munkáját dicséri. Remek tanulmányokat olvashatunk a könyvben, amelyek nemcsak a professzionális nyelvészeket, de az irodalmárokat, történészeket, néprajzosokat,sőt, társadalomtudósokat is érdekelhetik. Az alábbi könyvajánlóban néhány tanulmány néhány gondolatát emelem ki, amolyan " felvillanásszerűen", hogy ezzel teremtsek kedvet a mű egészének, vagy egy-két tanulmánynak elolvasásához. 

Fehér Krisztina: A szó problémája című tanulmányának első része afféle elméleti alapvetés annak megértéséhez, hogy hányféleképpen definiálja, különíti el a modern nyelvtudomány a szót, illetve, hogy miért nem tekintjük annyira magától értetődőnek a nyelvben a szavak előfordulását. Szó esik itt az újgrammatikus iskola különböző definícióiról, megtudjuk, mi az a szintagmatizálódás. Chomsky nevével is találkozunk a tanulmányban. Úgy vélem, hogy ez az írás inkább nyelvészetben, nyelvtudományban jártas emberek, kutatók számára íródott, mintsem laikusoknak. 

Nagyon izgalmasnak találtam Kiss Jenő:A tájszavak szóföldrajzi kérdésköréhez című írását.Diákkoromtól kezdve érdekelnek a különleges szavak, azok, melyeket csak egyegy tájegységben használnak. Hát, ebben a tanulmányban akad ilyen bőven. Kiss Jenő a nyugati nyelvjárási régióban található Felsőőr, Nyúl és Kiskanizsa és Mihályi községek nyelvjárását tanulmányozta, és gyűjtötte össze a csak itt található specifikus szavakat is. Néhány gyöngyszem a sokból: baktol, bóghorog, buclimácsik ( engem ez fogott meg legjobban), bünkü, csutkirájsz, dumockol, farfelli, ebiborz, fincol, hekszt,herreg, hetetszaka,masánszker,szakahányó, szótleráj, nagykalankó, nyángat, nyefereg, picsaragasztó, cigányzabla, strájdolódik, videkháli- és még folytathatnám hosszan a sort, rengeteg, mai átlagember számára ismeretlen szó olvasható ebben a tanulmányban. Már első olvasásra is hallatszik, hogy egynémely nyelvjárási szavunk német kölcsönhatásra utal. Megfordult a fejemben, nem lehetne-e kibővíteni, jelentésmagyarázatokkal ellátni, majd önálló könyvben kiadni ezt a művet, szerintem lenne rá olvasóközönség. 

Úgyszintén érdekes lehet Takács Judit nagyszerű tanulmánya, amely a " Maca" szó konnotációjáról szól. Attól tartok, azoknak van igaza ebben a kérdésben, akik a Maca "becenevet"(?) inkább, gúnyos, lenéző megjelölésnek tartják. A férfiak egyértelműen más kontextusban, általánosabb értelemben, inkább közvevesülve használják ezt a szót, mint a nők, de nem feltétlenül negatív értelemben. Amúgy érdekes tudni, hogy a Maca eredetileg a Margit női név becézett alakja volt. 

Akik szeretik a nyelvjárási szövegeket, azoknak igazi csemege lesz egy kelet-palóc nyelvjárásban elbeszélt életút. Soltész Lajos nyugdíjas bányász mesél családjáról, neveltetéséről, munkájáról,arról, hogyan élt fiatal és idősebb korában, szóval, sok dologról. Az észak-magyarországi bányavidék mindennapi életének teljes képe kirajzolódik ezen a néhány oldalon. Ez az tanulmány, amit nyelvészeken kívül társadalom- és mentalitástörténészeknek is illik elolvasni. Nem túl szomorú életút ez, nem valami önsajnáltató elbeszélés. Mi, mai Olvasók inkább abba gondolunk bele hátborzongva:mi lenne, ha manapság is ennyit kellene dolgozni, mint a 20.században,méghozzá nehéz fizikai munkát...Bírnánk vajon erővel? Az akkoriak bírták. 

Ajánlom ezt könyvet mindenkinek, akik szeretik a magyar nyelvet, szeretik, ha visszamehetnek a múltba, amikor még az egyes tájegységek önálló magyar nyelvet beszéltek, ezáltal megelevenítik hosszú évszázadok elfeledett történelmét. 

Debrecen, 2007.