Oláh András:Érintetlenül

 Oláh András ( 1959-) a kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotója, többek között Ady Endre-, Ratkó József- és Illyés Gyula- díjas. Nagyon termékeny szerző, szinte nincs is olyan irodalmi foyóirat, melyben ne publikált volna. Mind a költészetben, mind a prózában nagyon magas színvonalon alkot. Érintetlenül című verseskötete a 21.századi magyar költészet kiemelkedő alkotása, Ebben a könyvajánlóban feltárjuk, miért is igaz ez az állítás, továbbá néhány versről afféle személyes reflexiókat adok. 
Oláh András az intimitások költője. Nem a világ óriási, globális és rettentő dolgai érdeklik, hanem a pici, finom kis apróságok. A kiszolgáltatott, mindenféle sors-szeszélyeknek alávetett személyiség küzdelme, Harca önmagával, harca azokért az intim pillanatokért, amikor kizárhatja a világot. Csakhogy ez a világrendszer olyanná formálta az emberi pszichét, hogy nehéz dolga legyen, amikor kapcsolatot épít vagy ápol. A férfiak és nők nehezen hangolódnak egymásra, nehezen találják meg a közös nevezőt. Az emberek optimisták, nekifutnak a kapcsolatknak, kísérleteznek, de sokszor ebből nem születik semmi kézzelfogható- csak a bukott kíéslret utáni lelkifurdalás. A pillanat ( a kötetben a versek címe kisbetűvel keződik)c. versben "belénk öregedett a szűk éjszaka...". A zálogok című versben az ágy körül szétdobált ruhák ( kommersz filmekben boldog szerelemről árulkodó színes relikviák) szomorú eseménysor záróakkordjaivá válnak:" ...feslett szerelmünk/ halálra ítélt zálogtárgyait..." szól a vers utolsó két sora.
A semmi sem történt című vers utosó sora így hangzik:"...s ujjbegyeim őrzik/ elárvult arcod lenyomatát". Véleményem szerint ez a mű az amúgy igen sok kitűnő alkotást fölvonultató kötet egyik kiemelkedő darabja. A " semmi", mint motívum, már a 20.század folyamán is" megfogta" a költőket, gondoljunk József Attila híres négy sorára, vagy Kosztolányi Dezső: Ének a semmiről című versére. Oláh Andrásnál a semmi nem valami öröktől létező, filozofikusan szólva szubszantív dolog, hanem valamire való képtelenség:a szerelmre, az igazi, mély, emberi kapcsolatokra való képesség hiánya. A fájó képtelenség. A tükörbe büszkén nézés lehetetlensége. A semmi az ami elválaszt attól, ami emberi, ami szeretetteljes, jó és bölcs. A "semmi" kilépteti az embert természetes közegéből, az emberi társadalomból, és mechanikus, napokat kergető lénnyé teszi őt. A semmi tévedés, a semmi az ősz. És, ahogy a vers kezdőszava sugallja:a semmi a meddő. A teremtésre képtelenség. Boldogtalanság. 
A Nehéz című vers az előző mű ikerverse is lehetne, mert  valahogy ugyanezt a gondolatot fejezi ki:az ember már arra is képtelen, hogy minimális távolságokat leküzdjön, hogy harcoljon mindazért, ami emberi: találkozásért, kapcsolatért, szerelemért. Már a hártyát is kemény téglából épült falak érezzük. Az áthatolhatalan messzeséget nem leküzdjük, inkább próbáljuk magunkat meghúzni betört ablakok árnya mögött. De az emlékek, a vágyak ott is utolérnek. 

Az eddig leírtakból talán az következik, hogy Oláh András: Érintetlenül című könyve afféle depressziós posztmodern költészet, egy vergődő lélek segélykiltása.Talán a felszínen járva még igaz is lehet ez az állítás,hiszen nem ezen a könyvön fogjuk haálra nevetni magunkart, az bizonyos. Amikor olvastam a könyvet, mégsem éreztem magam szomorúnak. Mert iga, hogy a világ elidegenedett, igaz, hogy az emberi kapcsolatok kialakítása már nem megy olyan könnyen, mint néhány évtizeddel ezelőtt, De mégis, az adhat hitet, hogy minderről a sok rosszról még tudunk verset írni. Mert a jó vers- Oláh András versei ilyenek- nem pusztán megmagyaráz és értelmez, arra ott az esszé és a tanulmány. A jó vers rádöbbenti az embert, hogy test, lélek és szellem összefügg, hogy amikor mozdulsz,mindened mozdul. Amikor állsz, akkor sem vagy mozdulatlan. Ajánljuk ezt a kiváló kötetet az irodalom minden szerelmesének, no és mindenkinek, aki többet szeretne tudni az emberi kapcsolatokról. 

Hungarovox Kiadó, 2008.