Andrew Scull:A hisztéria felkavaró története

 Andrew Scull: A hisztéria felkavaró története kitűnő orvos- és kultúrtörténeti mű.Részletesen feltárja előttünk, hogy a történelem folyamán a tudományso és a szélesebb közvélemény hogyan vélekedett a hisztériáról, betegségnek vagy csak viselkedésformának tarotta-e,hogyan diagnosztizálta, milyen terápiás és egyéb gyógymódokat alkalmazott. Kultúrtörténsézeknek, pszichológusoknak és orvostanhallgatóknak ajánljuk ezt a könyvet. És, természetesen, mindenkinek, akit érdekel...

Scull egy koraújkori esetleírással kezdi könyvét. Egy fiatal lány rendkívül szenved a szomszédban lakó öregasszony átkai miatt. Az átok állítólagos oka az, hogy Mary álítólag lopni akart az öregaszony egyik rokonának ruháiból. Mary napokon át összefüggéstelenül kiabál, teste görcsös rohamoktól vonaglik, beszéde logikátlan, teste gyakran lemegy " hídba". A rohamok ráadásul egyre gyakrabban ismétlődnek. A puritanizmus ideológiájával telített társadalomban az öregasszonyt soan boszorkánynak tartják, ám vannak olyanok is, akik szerint Mary egész egyszerűen színészkedik. Bíróság elé kerül a dolog, a kor legnevesebb orvosai az asszony mellé állnak, mondván: ha valóban hiszterikus rohamokról van szó, akkor azok semmiképpen sem boszorkányság következményei ,hanem természetes eredetűek, tehát a megvádolt asszonyt szabadon kell engedni. A bíró erre azt kérdezi az orvosoktól, hogy ha van természetes gyógymód erre a betegségre, akkor miért nem állnak elő vele. Az esküdtszék természetfeletti jelenségnek tartja Mary viselkedését, elítélik az asszonyt,de enyhe büntetést kap, és abból sem kell letöltenie semmit. Az eset jó példa az akkori angol emberek gondolkodására, a társadalom által elvárt normák elfogadására. 
Ezután megismerjük, hogyan gondolkodott a hisztériáról az ókor két híres, Hellász földjéről származó orvosa, Hippokratész és Galénosz. A kor holisztikus szemléletének megfelelően az emberi szervezet egyensúly-bomlása tünteteként határozták meg a hisztériát. Szerintük ez a betegség inkább a nőket érinti, és összefüggésben van a méh szervezeten belüli mozgásával. Azt hitték ugyanis, hogy a méh le-fel mozog a nő szervezetében- még nem volt engedélyezve emberi testek boncolása. Ez a szemlélet, tehát a hisztériának a szexualitással való párhuzamba állítása még a 19.században is erőteljesen jelen volt az európai és amerikai orvostudományban. 
Mindeneetre a 18.századra ( közönhetően a felvilágosodás racionalizmusának) legalább már odáig eljutott a közvélemény, hogy a hisztéria nem a sátán munkája, hanem természetes jelenség, és az orvostudomány hatáskörébe tartozik. Sir Richard Blackmore ( az angol király udvari orvosa, kezelte Anna királynét, és György királyt is) arra a következtetésre jutott, hogy a hisztéria az idegek betegsége, annak egy megjelenés formája, mely észrevétlen átcsúszhat dühkitörésekbe,nagyzási hóbortba, melankóliába, depresszióba. ( hozzáfűzném: ezek szerint- tudtán kívül- Sir Richard Blackomore a ma bipoláris zavar nak nevezett pszichiátriai betegséget ismerte fel, csak sajnos, nem ő írta le, tehát nem róla nevezték el. Ebben a betegségben szenvedhetett György angol király is).
Megismerkedünk komoly orvosokkal és komolynak látszó szélhámosokkkal. Cheyne angol orvos társadalmi betegségként, a jómódú osztályok órjaként írta le a hisztériát,abból következtetve erre, hogy munkásnál vagy parasztembernél nem diagnoszitált ilyen betegséget ( hozzátenném: Cheyne mindig az előkelő körök orvosa volt, soha nem kezelt alacsonyabb osztályból származó beteget). Olvashatunk a német Mesmer igencsak furcsa, a természetes gyógyítást misztikus mágneses kezelésekkel és- ma már elképesztő- látványos előadásokkal kísérte. Ami a látványos előadásokat illeti, a francia Charcot színpadias bemutatói ma már inkább undorítónak hatnak, csakúgy, mint Brown doktor ma már dillettánsnek nevezhető sebészeti eljárásai. Scull nagyon őszintén szól Sigmund Freud meglehetősen kétes szerepvállallásáról egy hisztériával kapcsolatos ügyben. 

Andrew Scull ovos- és kultúrtörténeti remekműve igen őszinte, ugyanakkor korrekt,realisztikus. Az ember szinte ott érzi magát, azokban a korokban és azok között az emberek között, akiket az előítéletek miatt oly sokáig megvetett a társadalom.Ez a könyv tényleg " felkavaró". Csak erős idegzetűeknek ajánljuk!

Holnap Kiadó, 2013.Fordította Boross Ottília és Pléh Csaba