Buvári Márta:Nyelvművelés-elmélet.Értékelvű nyelvművelés

 Napjainkban az igényes anyanyelv-használat,a szép,nyelvtanilag korrekt és helyes írás és beszéd visszaszorulóban van. Rendkívül elterjedt a nyelvtanilag helytelen,szóhasználatában felületes,idegen szavakat rosszul alkalmazó,sokszor trágár,igénytelen stílusú kommunikáció. Ebben a helyzetben szükség van pontos,szakértő nyelvművelésre. Buvári Márta:Nyelvművelés-elmélet. Értékelvű nyelvművelés című könyve nagyon jó bevezetést nyújt ebbe a nagyon komoly,társadalmilag is hasznos tudományos alapú tevékenységbe. Az alábbi ajánlóban néhány rövid megjegyzést szeretnék tenni,a művelt laikus szemével.

Buvári azzal a szándékkal írta könyvét,hogy valamiféle egységes,a nyelvészet mint tudomány mindrn iskolája által vállalható állaspontot alakítson ki a nyelvműveléssel kapcsolatban.Szerző nyolcféle definíciót(kóztük a Magyar Értelmező Szótár,az Értelmező Kéziszótár,Rónai-Kerekes,Tolcsvai,Fülei-Szántó által megadott meghatározásokat) közöl arról,mi is a nyelvművelés. Számomra különösen érdekes volt a 10.oldalon,Domonkosi által nyújtott definíció,mely szerint a nyelvművelés feladata "a nyelvhasználat hatékonyabbá tétele". Eltűnődöm azon,hogyan lehet a nyelvet" hatékonyan használni"...a hatékonyság,mint fogalom használata szerintem a kommunikáció túlzottan célirányos voltát feltételezi. Persze,ha valaki állásinterjún vesz részt és az a célja,hogy felvegyék,akkor  fontos a célirányos nyelvhasználat. Ám,ha egy költő a balatoni táj szépségét ecseteli  versében,akkor a célirányosság,mint szempont mellett rengeteg más nyelvhasználati paradigmák is fontosak számára. 

Buvári Márta könyve fogalmak tisztázásával folytatódik. Nyelvművelés,nyelvtervezés,nyelvi tervezés( utóbbi kettő messze nem ugyanazt  jelenti),nyelvstratégia,nyelvpolitika,nyelvfejlesztés,nyelvvédelem,nyelvőrzés-ezen területek között próbál valamiféle hierarchikus rendet teremteni. Buvári elfogadja Balázs Géza besorolását,amely három alapvető kategóriát különböztet meg:nyelvpolitika,nyelvstratégia,nyelvművelés.Utóbbin belül az alábbi fontos területeket különbözteti meg:elméleti nyelvművelés(ez a tulajdonképpeni nyelvtervezés)illetve gyakorlati nyelvművelés,melynek szintén van elméleti és gyakorlati területe. Szerző mindvégig hangsúlyozza,hogy a nyelvművelés nem lehet pusztán jogi vagy adminisztratív feladat:az embereket kell jó szóval,okosan megtanítani a helyes nyelvhasználatra. A diszciplina történetével foglalkozó fejezetben külön kitér Lőrincze Lajos "emberközpontú nyelvművelésé"-re. Szerintem Buvári Márta félreérti Lőrincze szándékait. Nem öncélú humanizmusról netán nyelvi liberalizmusról volt szó Lőrincze esetében,hanem a szovjet típusú túlzottan normatív, dogmatikus nyelvpolitika teljes elutasításáról. Csak ezt,az 1900-as évek második felében így nem lehetett kimondani. Maradt tehát az "emberközpontú"jelző használata,amit akkoriban a rádióhallgatók többsége értett.

Nagyon szimpatikus számomra,ahogy Buvári Márta küzd azon nyelvtudományi irányzatok ellen,melyek a nyelvet önmagától működő rendszernek(a szabadversenyes kapitalizmus mintájára?vagy túl felszínes ez a hasonlat?) tekintik,melybe kívülről nem lehet beavatkozni. Nem szabad azonban kizárólag a szociolingvisztikát és művelőit vádolni ezzel. Jól emlékszem rá,messzi múltnak tűnő egyetemista éveimben akadt leíró nyelvész,aki szintén nem kedvelte a nyelvművelőket,mondván,hogy mindegyikük a saját egyéni ízlését kívánja kizárólagossá tenni a társadalomban...

Kinek ajánlom ezt a könyvet?Hát,magyartanároknak és nyelvészeknek. Meggyőződésem,hogy a legfőbb nyelvművelő a jó magyartanár. Ő tanítja meg a gyerekeket helyesen írni,ő húzza alá a fogalmazásban az oda nem illő,rosszul használt idegen szavakat,ő tanít meg Petőfi,Kosztolányi nyelvének tiszteletére. Minden magyar szakos pedagógusnak el kellene olvasni ezt a kitűnő könyvet!

Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány,Budapest,2008.