David Bailey:Az Aranycsapat története

 Az Aranycsapat nemcsak a magyar labdarúgás, de az egész magyar sportttörténet egyik dicsőséges együttese volt. Számtalan könyv, újságcikk született már, mind a csapatról mind pedig az azt alkotó játékosokról. Miért emelkedik ki ezek közül David Bailey könyve?Több okból is. Nagyon komoly történeti kontextusba helyezi Puskásék hosszú veretlenségi sorozatát, rengeteg szót ejt a csapatot övező politikai, gazdasági, társadalmi, mentalitásbeli tényezőkről. Nemhagyja figyelmen kívül, hogy Sebes Gusztáv gárdája nem a sdemmiből született, jócskán akadtak elődök, akiknek munkásságára lehetett támaszkodni. S hát, nem utolsósorban azért, mert David Bailey angol, aki évtizedek óta él Magyarországon, rengeteg magyar nyelvű forrást elolvasott- de nem hagyta ki az angol és német nyelvű szakirodalmat sem. Objektív, pozitív és negatív tényeket egyaránt számba vevő, történészi munka kerekedett ki a Szerző tolla alól, amiért a magyar könyvolvasó-sportrajongó csak hálás lehet. 

Megtudhatjuk, hogyan született meg, Angliából kiindulva a magyar futball. Megismerkedünk a hazájában- szakmai és politikai okokból mellőzött- Jimmy Hogan történetével, akinek kombinatív stílusa, a kor szíbvonalát messze maghaladó futballstratégiai érzéke lenyűgözte a fiatal Sebes Gusztávot. Szó esik a Duna menti iskola kialakuálsáról, a Hugo Meisl által felépített, többek között a középcsatár Sindelar nevével fémjelezett osztrák válogatottról, majd megismerkedünk az 1938-as világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar válogatottal. A második világháború utáni időszakot tekintve részletesen tárgyalja Bailey a negyvenes évek végének forrongó futballéletét, a Ferencváros, a Kispest, az MTK átszervezését. Szerző szerint Sebes Gusztáv volt az, akinek eszébe jutott, hogy kellene egy, a szovjet Torpedo Moszkvához hasonló, reprezentatív klubcsapat, s ez nem lehetett más, csak a Kispest. Megrendülten olvassuk, micsoda emberi tragédiákkal járt együtt ez az átszervezés ( nem elmulasztva annak megemlítését, hogy az átszervezett csapatok állami mankó nélkül valószínűleg csődbe mentek volna, a magyar labdarúgással együtt). Olvasunk a disszidálni kívánó Grosics, Henni, Kéri, Mészáros és- sok más neves futballista mellett- a tragikus sorsú Szűcs Sándor sorsáról. Érdekes, hogy milyen nagy hangsúlyt kap a könyvben Kubala személye- a sajtó itthon agyonhallgatta sikereit, mégis, valahogy mindig ott volt a háttérben. 
Puskás Ferenc jellemzését illetően:nagyszerű futballistaként, technikailag tökéltes irányítóként írja le őt a Szerző, de megemlíti azt is, hogy Sebes túlzottan elkényeztette, viselkedésében, kommunikációjában pedig eléggé" nagyszájú" volt. ( Bailey nem osztja azt a sokak által kész ténynek tekintett meggyőződést, hogy Bozsik lett volna az Aranycsapat igazi vezére). Nagyon förtelmes, ami az 1954. évi magyar-angol előtt történt, azazhogy Puskás tízszer annyi pénzt kapott, mint Czibor. Az Aranycsapat balszélsőjének már sok volt a rovásán- valószínűleg ezért kapott kevesebbet. Mindenesetre érdemes lett volna a történetet nemcsak a kissé csalódott Czibor szemével felidézni, hanem mások visszaemlékezéseit is figyelembe venni. 
Ami a londoni 6:3-at illeti, kiváncsian olvastam, hogyan vélekedik utólag a meccsről egy angol. nos telejsen korrektül elismeri, hogy a magyarok mindenben előttük jártak, külön kitér a futballcipő-ügyre. Azt azért nekünk, magyaroknak sem ártana hozzátenni, hogy az angol szövetség nem engedte, hogy hétvégén bajnoki szünet legyen a válogatott meccs miatt, miközben Sebes Gusztáv hetek óta erre a meccsre készítette csapatát. 
Miben járt előrébb Magyarország futballja az 1950-es években a többi ország labdarúgásához képest? Néhány tényező a könyvből, melyet Szerző részletesen tárgyal:
- Rendkívül sok játékos minden szinten, széles merítési lehetőség.
- Technikás stílus,az Aranycsapat minden magyar játékosa jóval a nemzetközi szint felett állt cselezésben, labdalevételben és birtoklásban, passzpontosságban
- Hidegkuti Nándor és Bozsik József  különleges szerepe.A magyar középcsatár hátravontan, a hatalmas játékintelligenciájú Bozsik pedig előretoltan játszott. Így jött ki a 4-2-4, sőt, volt olyan mérkőzés, hogy 4-3-3 volt a pályán megvalósult felállás.
- A szélsők gyakran cseréltek helyet, ez a kétlábas Czibornak jobban tetszett, mint Budai II-nek. Az 1954-es, NSZK ellenében elbukott világbajnoki döntőn a tapasztalatlan Tóth Mihály játszott szélsőt, aki Czibor szerint még elsőosztályú futballista sem volt ( ez megint egyoldalú vélemény, visszaemlékezéseket idézve jó lenne nemcsak a meglehetősen elfogult Czibor emlékeit olvasni, aki, ugyebár, ugyanazon a poszton játszott volna, mint Tóth Mihály, az Újpest szélsője). 
- Zakariás voltaképpen negyedik védőt játszott így Bozsik előremehetett támadni. 
- Lóránt keménysége kellett a védekezés megalapozásához. Nem igaz, hogy az Aranycsapatnak nem volt védelme.
- A kapus Grosics Gyula, mint a világ előső söprögetője. A kapus sokszor a félpályáig előrement. 
-Kocsis Sándor rendkívüli testfelépítése, kitűnő fejjátéka, mai napig irigylésre méltó gólérőssége 
- Olyan cserék a kispadon, mint Lakat, Szusza,Palotás, Gellér,Sándor Csikar(sok szó esik arról, hogy miért nem került be az 1954-es VB keretébe), Tóth II, Börzsei,Kovács I és Kovács II,és még sokan mások.Bármelyik más válogatottban standard játékosok lehettek volna.

A könyv legszomorúbb részei azok, melyek  politika és sport összefüggéseiről szólnak. Az 1950-es évek politikai elitje( a négyesfogat:Rákosi,Gerő, Farkas,Révai) felismerték a sport szerepét a tömegek irányításában ( ahogy ma mondanánk, manipulálásában), Farkas Mihály pedig jó kapcsolatot ápolt Puskással- és nem fordítva). Ugyanakkor ezek a vérszegény, fanatikus kommunisták nem csináltak titkot abból, hogy nem értenek a futballhoz, és nem értik, mit szeretnek ezen az emberek. A könyvben olvashatjuk Rákosi Mátyás egyik kifakadását:hogy érdekelheti emberek millióit egy játék, miközben ők, akik annyit tesznek a népért, ennek az érdeklődésnek töredékét kapják...A választ megadta a történelem.Ajánljuk David Bailey:Az Aranycsapat története című könyvét minden futballszeretőnek, meg azoknak is, akik majd ezután szeretik meg a labdarúgást. A magyar nyelvű sporttörténetírás egyik csúcsteljesítménye. 

Helikon Kiadó,2019.Fordította Illés Róbert