Bónis György:A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon

 Bónis György doktori értekezésében nem kevesebbre vállalkozott,minthogy feltárja a magyar történelem igen eseménydús periódusának,a késő Árpád-kortól Mohácsig terjedő időszak jogászságának és jogtudományának helyzetét. Az értekezés tézisei 1969-ben könyv alakban is megjelentek,s ezt a könyvet mai napig használják a történész-és jogászképzésben.

Az első fejezetből kiderül,mi volt a különbség az európai egyetemi képzés ars dictaminis és ars notaria kurzusai között,s hogy mi a jelentősége Accursius összefoglaló művének. Megtudjuk azt is,hogyan formálta át egy pápai bulla az egyetemeket.Felvetődik a kérdés:a bolognai egyetemtől eredeztethető oktatási szisztéma valóban ennyire éles különbséget tett világi jog és kánonjog között?

A második fejezet szól a magyar jogalkotás kezdeteiről,Bónis szerint ez III.Béla uralkodásához kötődik. Szó esik az Itáliában végzett magyar kánonisták 1265 utáni betörésére a politika területére. Szó esik a királyi kancellária szerepéről, a capelláról,mint hiteleshelyről,valamint külön alfejezet szól a nádor és az országbíró ítélőmestereiről. Megtudjuk,hogyan vált önálló bírói funkcióval rendelkező hivatalnokká a protonotarius. 

A harmadik fejezet A megerősődés kora (1387-1457)címet viseli. Szó esik arról,hogyan szervezték át V.László emberei 1453-ban a kancellárságot.Képet kapunk arról,honnan származtak a 15.század ítélőmesterei,hogyan alakult viszonyuk a protonotariusokhoz,valamint arról,milyen hatáskörrel rendelkeztek a jegyzők.

A nagyedik fejezet voltaképpen a Hunyadi Mátyás uralkodása alatt végbemenő jogfejlődést tárgyalja. A királyi kancelláriára humanista jogászok érkeztek,akiket Vitéz János válogatott ki. Vitéz bukása után csak a királyhoz leghűbb emberek maradtak a kancellárián. Hozzátehetjük:lám,így szól bele a jog alakulásába a nagybetűs Történelem. Bónis György részletesen leírja,

Az ötödik,utolsó előtti rész az 1490-1526.közötti időszak magyar jogtörténetét tárgyalja. Szó esik a kancellárián dolgozó humanistákról,a személynökről és bírótársairól,valamint az ítélőmesterekről és a királyi ügyigazgatókról.A hatodik rész pedig foglalkozik az elméleti irodalommal,a kánonjogi tudással. 

Bónis György kitűnő doktori értekezésének tézisei remek alapozásul szolgálhatnak bármilyen szintű magyar jogtörténeti tanulmányok elé.