Rejtő Jenő:Csontbrigád

 Tovább folytatjuk a magyar szórakoztató irodalom nagy klasszikusának,Rejtő Jenőnek életművét bemutató sorozatunkat. Tovább folytatjuk,egy olyan könyvvel,amely nem éppen,vagy nem csak szórakoztató regény,hanem annál jóval több. Az emberi történelem apokaliptikus értelmezése. A Csontbrigád nem krimi,nem bestseller. Hanem igazi mély,magasszintű szépirodalom.

A történet Szudán sivatagi poklában játszódik. Henri Fécamp azért került ide,mert szerelmes volt. Annyira szerelmes volt,hogy nem akarta,hogy szerelme új kapcsolata zátonyra fusson,ezért magára vállalt egy gyilkosságot. (Eddig tipikus Rejtő...). Csakhogy Fécamp hamarosan tudomást szerez a Csontbrigád létezéséről. Ebbe a társaságba a legaljasabbak-az árulók,az ártatlanok,meg mindenféle jöttmentek-kerülnek. Még ez is Rejtő,de már azért...Szóval,Fécamp igazságérzetét bántja a dolog,mármint az,hogy emberek ennyire szenvednek,ráadásul még egy nagyon komoly fej-vagy-írás játékot is elveszít,úgyhogy meg kell szabadítania ezeket az embereket a szenvedéstől. 

Ez már nem az a tipikus Rejtő. Itt már nincs klasszikus humor,nincs irónia,csak szenvedés,gonoszság,téboly,alkoholba fojtott bánat,görcsös lélek,halálközelség,apokaliptikus látomások. A bűnt le kell győzni az ártatlanság erejével.Vannak elemzők,akiket a Csontbrigád a koncentrációs táborokra emlékeztet,én azt gondolom,túlzottan is légiós a környezet ehhez. Ne a történelmet keressük ebben a kónyvben,inkább próbáljuk felérezni azt a misztikus,apokaliptikus hangulatot,amit Rejtő oly mesterien megteremtett. 

Azt ajánljuk,hogy aki még nem ismerkedett meg Rejtő Jenő életművével,ne ezzel kezdje.