Fülöp Mihály:A befejezetlen béke.A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés(1947)

 Fülöp Mihály könyve a huszadik század történelmének egyik legellentmondásosabb eseménysorozatába,a második világháborút lezáró párizsi békeszerződések világába nyújt betekintést. A befejezetlen béke c.könyv azt vizsgálja,hogyan alakult a Külügyminiszterek Tanácsának szerepe,viszonya az egész békerendszerhez,illetve az abban szereplő egyes államokhoz. Milyen koncepciók rajzolódtak ki ennek az igencsak tekintélyes fórumnak munkatársaiban a háború utáni Európa berendezkedéséről.

Megtudhatjuk,miféle hatásköri viták játszottak szerepet a szervezet megalakulásakor. Miért különbözött a Foreign Office és a State Department álláspontja a testület szerepéről?Milyen ellentét támadt a három szövetséges nagyhatalom-USA,Szovjetunió,Nagy-Britannia-között Olaszország kérdésében,s ez hogyan hatott ki a kelet-európai rendezésre,amelyet kezdettől fogva áthatott Sztálin és a nyugati vezetők versengése? Miért akarta Sztálin,hogy ismerjék el a román és bolgár kormányokat,s mi köze ennek a magyar szerződéshez?

Fülöp Mihály alaposan dokumentált könyvében részletesen taglalja,hogyan alakult a magyar-román és a magyar-csehszlovák viszony a békeszerződés viszonylatában. A nyugati hatalmak kezdetben nem akarták elismerni a román Groza-kormányt,mondván,hogy kommunista. Sztálin erre elővette az olasz kártyát...A szovjetek kezdettől fogva azt támogatták,hogy egész Erdély kerüljön vissza Romániához. Az amerikaiak kompromisszunkészek voltak-egy darabig,aztán 1946.körül hirtelen elkezdték a szovjet álláspontot támogatni. Mi volt az érv?Hát az,hogy Erdélyben a magyar és román lakosság már oly mértékben összekeverdett,hogy etnikai alapon lehetetlen igazságos határvonalat húzni. A szovjetek pedig kevésbé kockázatosnak látták Erdélyt Románia részeként,mint Magyarország részeként. Sztálin célja az volt,hogy lekötelezze Grozát,no és hogy viszályt szítson a két ország között. Utóbbi sikerült,elòbbi nem. 

A befejezetlen béke című könyv talán leginkább gyomorforgató részei a magyar-csehszlovák tárgyalássorozatról szóló szövegrészek. Azt talán még megérti az ember,hogy a csehszlovák vezetés,München és a második világháború katasztrófája után homogén nemzetállamot akart. De az az arrogancia,amely emberszámba sem vette a kisebbségeket,az valami elképesztő. Beneš pedig Nyugaton adta a nagy demokratát,Churchill személyes barátjának tartotta őt,Csehszlovákia pedig földönfutóvá tett több százezer magyart,Anglia és a Szovjetunió áldásával. Sztálin és Molotov gondolkodása elképesztő:mivel a térségben a kisebbségi probléma volt a legnagyobb probléma,meg kell szüntetni ezt a problémát. Ezt pedig úgy lehet elérni,hogy ide-oda dobálják a lakosságot. Félelmetes. 

Fülöp Mihály remek könyve a történelem igazságtalanságáról szól. A győztesek ezúttal is megbüntették a veszteseket. Jaj a legyőzötteknek!

Püski,Budapest,2008.