Magyar nyelvjárások XXXVI.

 A Magyar Nyelvjárások a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ( azóta Debreceni Egyetem) Nyelvtudományi Tanszékének évkönyve. A XXXVI. kötetet egyik legnagyobb, s nagyközönség körében is méltán ismert nyelvészünk, Sebestyén Árpád szerkesztette és 1999-ben jelent meg. A nyelvtudomány szinte minden területéről olvashatunk benne tanulmányokat, közléseket. A teljesség igénye nélkül ebben a rövid könyvajánlóban kiemelünk ezek közül néhányat, nem is annyira a színvonal- hiszen mindegyik írás magas színvonalú-inkább recenzens ízlése okán. A kiadványt a könyvek között tárgyaljuk, holott a könyvtári szakmában ezt a csak az ISBN-számú dokumentumokkal szokás. A kiadvány terjedelme, színvonala azonban indokolja azt, hogy könyvként, ne pedig pusztán periodikaként tartsuk számon. 

Nagyon tetszik Gósy Mária: Hangzó és írott anyanyelvünk című, kiváló és inspiráló tanulmányában az, hogy vizsgálata tárgyát szélesebb megvilágításba helyezi, hazai és nemzetközi szakirodalom alapján tágabb kontextusba állítja. Megtudhatjuk, milyen készségek is szükségesek ahhoz, hogy egy gyermek egyáltalán elkezdjen írni tanulni. Képet kapunk arról, hogy mind gyermekek, mind felnőtek esetében milyen fázisai vannak a beszédmegértésnek. Eltűnődhetünk azon, hogy a különböző korosztályok miért értenek meg jobban egy mondatot, mint egy szöveget- holott, ha laikus fejjel belegondolunk, ez egyáltalán nem, vagy legalábbis nem minden mondat és szöveg esetén törvényszerű. Talán részekre szakadt korunk egyik tünete ez: a " minden egész eltörött"- élmény így csapódik le a nyelvben...

Önök, Kedves látogatóink ,tudják, mi az a " csabakos"?Agyagosi Klára írásából ez is kiderül.: szövetből készült sapkát jelent, Karcag környékén használják/ használták ezt a szót, és a török időből ered. Nagyon korrektnek és követendőnek tartom Agyagosi Klára etimológiai fejtegetését. 

Bíró Ferenc: Helyneveink tőváltozatai a régi magyar családnevekben című tanulmánya azt vizsgálja- korábban megjelent, elképesztően adatgazdag szótárak alapján- hogy a Berzsenyi, Esterházi, Faludy, Görgei és más családnevek helynevekből erednek vagy éppen ellenkezőleg: az ő nemes vezetéknevük eredményezte új helynevek kialakulását. Szó esik arról, hogy az -i, -su, -beli, a magyarban eléggé elterjedt névalakokban hogyan viselkedik a szótő magánhangzója. Kiderül: több ezer ilyen ilyesfajta névalak van jelen a magyar nyelvben, nem egy esetben alakváltozatokkal. Bíró Ferenc azt is vizsgálja, hogyan alakultak ki ezek a változatok, és egyáltalán van-e közöttük lényegi, tartalmi különbség. Nagyon rokonszenves számomra Bíró Ferenc szerénysége: azt írja, hogy ő csak egy részterületet tárgyal, valójában azonban tanulmánya nagyon is átfogó, meglehetősen változatos megközelítéseket tartalmaz. Nagyon szép munka. 

Ne marad el emögött Katona Krisztina tanulmánya sem, melynek címe:A romániai magyar nyelvjárások atlasza sovány ( föld) szó térképlapjának elemzése. Katona Krisztina járásról járásra végigvizsgálja, hogyan, milyen jelentéskontextusban használják Erdélyben és a Székelyföldön a sovány szót ( amely eredetileg sovány, elhanyagolt, rosszul művelt vagy éppen gyenge termőadottságokkal rendelkező földet jelent).  Nem felejtem el a tanulmány végén megemlített " kurálatlan" szót, amely Udvarhelyszéken használatos, és a latin curale ( gondoz) szóból származik. Nagyon jó -ahogy tudományos körökben mondják- mélyfúrás ez a tanulmány, ugyanakkor felveti azt a gondolatot: érdemes lenne ugyanezt a szót és szóbokrát ( pl. satnya, csálé, gyenge, gizda stb.) az egész ország területén megvizsgálni- ha azóta megtörtén, akkor elnézést kérek a kutatóktól. 

Kinek ajánljuk a Magyar nyelvjárások XXXVI. kötetét? Elég alapos, elég mély nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, tehát kezdőknek semmiképp. Inkább azok számára érdekes, akik maguk is professzionális vagy amatőr szinten, érdeklődnek a magyar nyelv igazi mélységei iránt. 

Debrecen,1999.