Okváth Imre(szerk.):ÁVH-politika-1956

 Az Okváth Imre által szerkesztett, mások mellett Rainer M. János, Takács Tibor, Müller Rolf, Gyarmati György nevével fémjelzett tanulmánykötet azt igazolja, hogy az ÁVH - szubsztanciálisan- nem tűnt el 1953-ban, hanem mentalitása, a társadalmi problémáknak ÁVH-s módszerekkel való kezelése tovább élt az egész kommunizmus ideje alatt. Mint kiderül, még 1958-ban is ítéltek el olyan embert rendőrgyilkosságért, akinek a világon semmi köze nem volt az egészhez. Ebben a rövid könyvajánlóban nem az egyes tanulmányokat elemzzük- ezt majd megteszi az Olvasó, mikor végére ér a könyvnek- hanem annak a történelemképnek a rekonstrukcióját kíséreljük meg, melyet a kötet- akár szándékán kívül- is közvetít. Tisztában vagyunk vele, hogy ez kockázatos vállalkozás, dehát kockázat nélkül nincs győzelem.

Magyarország históriájának egyik legsötetebb diktatúrájával csak kevesen azonosultak, a XX.Kongresszus és Hruscsov beszéde után egyre kevesebben vállalták a nyílt azonosulást. A Nagy Imre- kormány regnálása alatt az ÁVH-t hivatalosan feloszlatták. Ennek ellenére:a magyar- és az őket ebben mindvégig bátorító szovjet- kommunista vezetés mindig és mindvégig igényt tartott arra, hogy a lehető legszorosabban ellenőrizze a társadalmat. Bár Sztálin halála után enyhült a centralizáció, még a szovjet diplomáciai testületek alsóbb munkatársai is szabadabban mozoghattak, a magyar elhárítás- és az áldozatok szempntjából voltaképpen mindegy, milyen intézmény alatt- továbbra is megfigyelték a gyanúsakat:az internálótáborból hazaengedetteket, a " horthysta" katonatiszteket. Továbbra is elképesztő intenzitással folyt a hálózati személyek beszervezése, a besúgóhálózat kiépítése. Amint az a Péter Gábor-üggyel foglalkozó jelentésből kiderül, a volt ÁVH-sok nem igazán bánták meg korábbi tetteiket, egyikük kijelentette a bizottság előtt, hogy ha utasítást kapna rá, bárkit széjjeltépne. Még ennél is nagyobb baj, hogy a " törvénysértések" elkövetői továbbra is a BM állományában maradtak.Amikor az 1956-os forradalom és szabadségharc elkezdődött, többnyire tudták, hol a helyük...

A magyar nép pedig engesztelhetetlenül meggyűlölt minden BM-est, mindenkit, aki a Rákosi-diktatúrát illetve 1956-ban a szovjeteket, valamilyen módon szolgálta. A rendőrt, a határőrt, a helyi rádióban hazug híreket beolvasó riportert, a feketézőt, mindenkit. 1956-ban hatalom és társadalom végleg elszakadt egymástól. De óriási, a nemzetközi történelemben példa nélkül álló szolidaritásról tett tanúbizonyságot a magyarság- még akkor is igaz ez, ha olykor a valódi hírek közé rémhírek is vegyültek, pl. a szovjetek magatartásáról. 

Azt már recenzens teszi hozzá, hogy hatalom és társadalom az 1960-as években újra egymásratalált. A magyar emberek nagy része- nem tagadva a hibákat- elfogadta a Kádár-renszert. Nem tudom, létezik-e könyv arról, mi történt a volt ÁVH-sokkal a Kádár-korszakban. Mindenesetre izgalmas lehet. 
Okváth Imre és munkatársai kitűnő könyvet tettek le az asztalra, melyet minden történelemkedvelő magyar ember számára szívből ajánljunk.

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 2007.