Hargittai Balázs:Négyszemközt a tudománnyal.Válogatás Hargittai István írásaiból

 Hargittai Balázs könyve bevezeti Olvasóit az igazán nagy tudósok világába. Hargittai István élete folyamán a természettudományos szakma szinte minden nagyjával találkozott, beszélgetett, portrét készített róluk. Ezek az írások emberivé teszik a sokszor száraznak tűnő fizikát, kémiát, s örök tanulságul szolgálnak minden nyitott szellemű ember számára. 

Megtudhatjuk, hogyan reagált a magyar tudományos közélet- és persze a korabeli politika- Wigner Jenő 1963-ban kapott fizikai Nobel-díjára. Megismerhetjük a világhírű, Amerikában kutató magyar fizikuson túl magát az embert: szinte látjuk magunk előtt, ahogy kedvenc költőjét, Vörösmartyt idézi, vagy ahogy nagy keserűséggel beszél a Horthy-korszak Magyarországáról. Megismerhetjük Wigner tudományfilozófiai munkásságát, megismerkedünk a határterületek és az " eltolódás" fogalmaival. Olvashatunk Wignerről részletes életrajzot, képet kapunk Wigner Jenő és Polányi Mihály viszonyáról, valamint aforizmákat, bölcsességeket olvashatunk olyan témákról, mint emberi tulajdonságok, politika, hidegháború, nevelés és tanulás. 
Francis Crick személyében egy rendkívül rokonszenves, életvidám, ugyanakkor tudós módjára mindig precizitásra törekvő embert ismerünk meg. Észrevesszük, hogy Watson és Crick, a DNS-spirál felfedezői, magánéletükben, mentalitásukban mennyire különböző személyiségek voltak, mégis, összekötötte őket a közös cél, az emberiség javát szolgáló felfedezés. Cricknek nagyon tetszett, hogy sok tudós tartja példaképének- és ezt nem is szégyellte kimutatni. Imponáló az a természetesség, közvetlenség, amellyel Crick az életet, mint egészet kezelte. Ma divatos szóval: holisztikus szemléletű ember volt. Csak sajnálni lehet, hogy ebbe a szemléletbe nem fér bele a vallás: Crick ateista. 
Az 50. oldalon hatalmas kincset talál a lelkes kutató: Szilárd Leó és Enrico Fermi személyiségének összehasonlítása- mindkettejük tudományos nagyságának elismerésével. Szilárd inkább hajlamos volt az elméletalkotásra, inkább volt " missziós" alka,t mint Fermi, aki inkább gyakorlati ember volt, a tudományt problémamegoldásnak tekintette. Ahogy olvassuk az írást, egyre jobban kiérezzük, hogy Hargittai bizony inkább Szilárd Leóval szimpatizál, már csak azért is, mivel Fermi kutatásai egy ideig bizony szolgálták a Mussolini-féle Olaszország érdekeit, míg Szilárd kezdettől fogva elutasított mindenféle együttműködést mindenféle antihumánus rendszerrel. 
Hát Landau: tragikus sors az övé, a szovjet hatóságok lehetetlenné tették munkáját, míg aztán személyét is megpróbálták likvidálni. Ez azonban nehezen magyarázza azt, hogy Landau maga is hát...erőteljesen tekintélyelvű személyiség volt, amolyan megmondtam és kész, típus. Kutatói nagyságát vitatni persze nem lehet. 

Hargittai Balázs könyvét elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretnének komolyabban foglalkozni a természettudományokkal, de valahogy hiányzik ehhez a szellemi inspiráció. Hát, ebből a könyvből aztán megkapják. A legnagyobbakkal folytathat szellemi dialógust az Olvasó. Ennél több inspirációra, azt hiszem, nincs is szükség. 

Akadémiai Kiadó, 2020