Thomas E.Brown:Megfeneklett tehetségek.ADHD serdülő- és felnőttkorban

 Az ADHD nem más, mint a pszichológusok által figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar néven ismert tünetegyüttes. Thomas E. Brown évtizedek óta foglalkozik az ezzel a betegséggel küzdő tizenévesek, egyetemisták gyógyításával. Megfeneklett tehetségek című könyvében 15 történetet ismertet, mind valós alapú, és sok tanulsággal szolgál mind a pszichológusok, mind a betegek és családtagjaik számára. 

Megtudjuk, hogy az ADHD-s betegek jelentős része komoly tanulmányi problémákkal küszködik a főiskolán, pedig intellketuális képességeik nem egy esetben a lakosság felső 1 százalékába tartozó értelmiségi elitbe predesztinálnák őket. Sokat szenvednek:sokuk küzd tartós alvászavarral és ebből következő kialvatlansággal, ami jelentősen csökkenti egyetemi-főiskolai teljesítményüket. Brown doktor több paciensénél is megjelent egyfajta felelőtlen életvitel (pl.különböző függőségek, gyorshajtás),ám ezek a függőségek gyakran már a felmenőknél kimutathatók. Látjuk, hogy gyakran pont azokban a tantárgyakban eredménytelenek, amelyekben amúgy a legjobbak. A fiatal felnőtt ADHD-s betegeknél rendkívüli szorongást okoz, ha valamilyen feladatot nem végeznek el jól, vagy időre. Még ha minden információ is a rendelkezésükre áll, akkor is nehezen szedik össze gondolataikat, ezért aztán nehézségeket okoz egy szemináriumi dolgozat megírása, ami miatt később bűntudatot éreznek, ezért aztán nem járnak be órára, nehogy a tanár megszégyenítse őket, stb. Ördögi kör, nehéz belőle kiszabadulni.

Amit jómagam a legveszélyesebbnek gondolok:több történetben is előfordul, hogy az ADHD-s fiatal kifejezetten keresi deviáns, sokszor függőségekben szenvedő emberek, kortárs csoportok társaságát (no persze, 15 esetből nem lehet általános következtetéseket levonni, most csak annyit jelentek ki, hogy több történetben is akad ilyen élethelyzet). Ott ugyanis nem kell szégyellnie magát, ott bármit mondhat, ott nem érez megfelelési kényszert, úgy érzi, átmenetileg megszabadul a nyomástól. Csakhogy a bulik után megint jön a bűntudat, megint jön a titkolózás, a hárítás, meg a mindenféle kommunikációs problémák. Általában véve is úgy tűnik, a figyelemzavaros hiperaktivitás-zavarban szenvedők nehezebben birkóznak meg a bűntudattal, érzékenyebb a lelkiismeretük. Kisebb azonban az önkontrolljuk. Ez a kettő együtt pedig igencsak veszélyes.

Nem könnyű ezeknek az embereknek az élete. Hihetetlenül szoronganak olyan dolgokon, amiket más ember fel sem vesz, komoly és vérre menő problémákon pedig pillanatok alatt túllépnek, jól vagy rosszul. Thomas Brown a fiatalok gyógyítását mindig a családtagokkal együttműködve végzi, pedig olykor a szülők inkább akadályozzák, semmint elősegítik a gyógyulást. A történetben szereplő egyik apa például azért nem engedte fiának az ADHD-ellenes gyógyszer szedését, mert az olyan, mint mikor a sportban doppingol valaki...( micsoda logika, te jó ég!-felnőtt, tapasztalt embertől!). Nagyon sokoldalú betegség az ADHD, minden paciens esetében egyedi terápiára van szükség. Van, akin segített az, hogy Brown doktor felajánlotta, segít neki megírni a szemináriumi dolgozatát. Van, akinek az állította helyre az önbizalmát, hogy sikeresen kitöltött egy IQ-tesztet. Nagyon speciális esetek, nehezen kezelhető tünetekkel, sokszor kevés akaraterővel, önbizalommal. Kívánom a világ minden ADHD-val küszködő betegének, hogy mihamarabb gyógyuljon meg. Ehhez a gyógyuláshoz nyújt értékes segítségét Thomas E. Brown Megfeneklett tehetségek című könyve. 

Animula, 2020.Fordította: Mikecz Rózsa