Ian Kershaw:A pokolba és vissza.Európa 1914-1949

 A huszadik század első fele,az 1914-1949.közé eső időszak Európa történetének legvéresebb szakasza volt. Ian Kershaw könyve,amely az igen találó A pokolba és vissza címet viseli,ezt a hihetetlenül véres,zaklatott korszakot beszéli el. Rövid könyvajánlónkban nem tudunk minden részletre kitérni e rendkívül informatív, ugyanakkor jól olvasható mű kapcsán. Mindenképpen kiemelnénk azonban azokat a fontosabb elemeket,amelyek Kershaw munkáját kiemelik,sajátossá teszik a huszadik századról szóló történeti munkák közül.Legelsősorban is azt kell leszögezni,hogy Kershaw a komplex történetírás híve,egyaránt érdeklik a gazdasági,társadalmi,politikai és az életmódbeli folyamatok,és ez jó. 

Ám felvetődik egy alapvető kérdés:meg lehet-e írni a 20.század első felének históriáját egy 570 oldalas könyvben? A válasz:igen,de csak azon az áron,hogy a történész erősen szelektál. A magyar Olvasó másik kérdése:hordozza-e A pokolba és vissza című könyv a nyugati történészekre oly jellemző,a Kelet-Közép-Európát kissé lenéző elfogultságot?A válasz erre az,hogy körmönfontan ugyan,de igen. A dolog úgy áll-mármint Kershaw szerint-hogy a két világháború között Keleten nem történt semmi jó. Ebben az interpretációban például Magyarország történelme cefetül jobbos és óvatos jobbos,de amúgy jelentéktelen erők hol véres,hol békés küzdelméből áll. Ez így nyilván nem igaz. Néha azért a világnak erre a felére is jutott egy kis boldogság. 

Talán meglepő lehet,de a neves brit történész gyakran használ marxista  fogalmakat,különösen a könyv első fejezeteiben. Proletárforradalom,osztály,osztályharc,osztályidegen-a magyar történetírásban ezek a fogalmak már nem használatosak. Az sem kifejezetten "korszerű",ahogy a dél-és kelet-európai autoriter rendszerek és a társadalom viszonyát taglalja. Mert biztosan nem úgy nézett ki a helyzet az 1920-as-30-as évek Spanyolországában,hogy mindenki,még a teljes középosztály is,támogatta volna előbb Primo de Rivera,majd Franco rendszerét,kivéve a munkásságot. Nagyon szembetűnő az,hogy ha Kelet-vagy Dél-Európáról van szó,akkor Kershaw elítéli a szélsőjobbot szerinte támogató középosztályt,majd-a Szovjetunióról szólva azon kesereg,hogy a kommunisták szétverték a középosztályt. Kershaw tehát néhány helyen kevésbé kovetkezetes,mint azt más műveiben megszokhattük.

Az viszont kifejezetten előnyére válik e könyvnek,hogy a tizenkilencedik századot nem úgy mutatja be,mint cilinderes urak diadalmenetét. Szó esik a nagy ipari fellendülésből kimaradókról,a falusi és városi,alacsonyjövedelmű tömegekről éppúgy,mint a szélsőséges és gonosz társadalmi-politikai eszmék feltűnéséről. Talán több szó eshetett volna az életmód változásairól,melyek a születő polgárság valamennyi európai tagját érintették:a háromszobás lakás,mint státusszimbólum,bejárónő,sajtó,nevelőnő,klubok stb. Ez már csak a stílus,az irodalmiság miatt is kívánatos lett volna,mert ehhez viszonyítva lehetett volna bemutatni a két világháború közötti,illetve a második világháború utáni életmódbeli változásokat,illetve a "polgár"fogalom módusulását. Szintén nem olvasunk a könyvben a 19.század óriási tudományos fejlődéséről,az egyetemi tanszékek bővüléséről. De a huszadik század tárgyalása során is kimaradnak,illetve csak szavak szintjén említ Kershaw olyan társadalmi és életmódbeli jelenségeket,mint a női sport terjedése,a turizmus,a zsúr,a szabás-varrás,német és magyar sajátosságként a munkás olvasókörök és dalárdák,a labdarúgáson kívüli egyéb sportok(rögbi,krikett,atlétika,evezés,hegymászás). A nők munkábaállása tárgyalásakor szó sem esik titkárnőkről és gépírókisaszonyokról,csak gyári munkásnőkről.Semmit sem tudunk meg a cselédek életéről. 

Jó szerkesztési eljárásnak tűnik,hogy maga a két világháború katonai és politikai története csak egy-egy bővebb fejezetet foglal el. Így látjuk a folyamatokat-viszont elvesznek a tények. A kurszki csata pl. egyetlen mondatot kap,szemben George Orwellnek az angliai szegénynegyedekben tett látogatásaival,amely téma közel fél oldalon taglaltatik. 

Kinek ajánljuk ezt a könyvet?Egyetemistáknak,de rögtön hozzátéve:ha tételenként felbontjuk,e könyv anyaga  szigorlatra még kevés. A huszadik század történelme annyira gazdag,hogy még egy zseniális történész sem tudja belezsúfolni-egy 570 oldalas könyvbe. 

Kossuth Kiadó,2021.ford.:Dr.Molnár György