Iancu Laura:Oratórium

 Az oratórium-a legnépszerűbb internetes lexikon meghatározása szerint-olyan zenei mű, amely drámai hatású, de epikus kompozíciójú. Iancu Laura verseskötetét olvasva, mindkettőt éreztem:az epikus kompozíciót és a drámai hatást. Mert mi lehetne " drámaibb" annál, mint amikor valakinek a szerelemről az eredendő bűn ötlik eszébe. Vagy:mekkora érzelmek mozoghatnak ott, ahol a távollét miatt érzett lehangoltságot már csak így lehet kifejezni: "a bordám fáj/a távolságtól..."(Amikor innen nézlek). S micsoda utakat jár be az a költő, aki a szent ostyától a szabadságot adó szelekig jut el ( Este a faluban 2.). Tulajdonképpen ezt kéri tőlünk a keresztény vallás is:hogy Istenben legyünk szabadok. Csakhogy ez sokkal bonyolultabb, mintsem hinné az ember. 

Amikor. Furcsa szava a magyar nyelvnek, egészen más, mint az akkor, akkoriban, mikor és társai. Nagyon pontos, tűhegyes. Egyetlen pontja az időnek. Iancu Laura megmutatja ennek a szónak az igazi erejét. Történeteket sűrít bele 18-24 soros, alkalmi rímelésű versekbe. Ezek a történetek- amelyek önmagukban véve bárkivel megeshetnek, nem hétköznapiak, mert azt bizonyítják, hogy egyikünk sem hétköznapi- mindig egy pontban csúcsosodnak ki. Olyan, mintha egy történet-hegy örömteli megmászásával jutnánk el a Nagy Vers-Csúcsra, arra a pillanatra, sorra, szóra, hangra, amiért az egész vers íródott. A szélnek keze nő, valami furcsa, alaktalan lebegésbe borul a táj, az ember, miközben érezhetjük a föld illatát (Amikor meghal az ember). Ha hideg van, a kedves fázik, már minden bezárt, beborít mindent a hó- vagy nem borít be, nem az a lényeg- akkor adunk neki egy sálat (Amikor belepte a hó az utcát). A villám felaprózza az amúgy sem egységes tájat, felaprózza darabokra, s döntsd el, Kedves Olvasó, hogy akarod-e összerakni, vagy inkább széttört állapotában gyönyörködsz (Amikor villámlott). Az idő végtelensége, az, hogy bármilyen hosszú és bonyolult történet megverselhető, hiánytalanul, szerintem ez a lényege az Amikor...-verseknek.Nagyon intenzív érzelmi hatást keltenek, ezzel folytatva, korunkra írva, a magyar költészet legjobb hagyományait. 

Hagyomány. A kőbe vésett, márványarcú költő-portrékat meg kell törtni, meg kell eleveníteni. Látjuk magunk előtt Reményik Sándor összeszorított ajkait, beszélgetünk a fiatalon elhunyt Dsida Jenővel arról, hogy most akkor színek vagy nem színek, és ha egyszínű, akkor szándékosan az...Kiss Anna verset olvas, igaz, hogy filmen, de én is láttam ilyet, tényleg valami furcsa változáson ment keresztül a világ. Valahogy ez a fajta hagyományközvetítés, az élő eleven megörökítése, téren-időn át való lüktető energiájú közvetítése,ez valahogy hiányzik a magyar költészet kincsestárából. Ebben is újat mutat, utat mutat a jövőnek Iancu Laura. 

Falu. Politikailag átnevelt kifejezés, szimbólum:ősi erők, megmaradás, kontra pusztulásra ítélt településforma. Sok költőnél szimbólum. Iancu Laura azt próbálja velünk megértetni, hogy mindenkinek megvan a saját kis lelki faluja. Mindegy, hogy nagyvárosban él, vagy 500 lakosú községben. A falu az a lelki milliő ,amit a szabad akarattal, de erős hittel rendelkező felnőtt ember magának megteremt. A faluban az ember még a szerelmi bánatot is, mint valami magas szellemi erőt élheti meg, nyomorúságában hívhatja Istent, édesanyját (Este a faluban 17.). A falu lehet az a bizonyos belső szoba, amiről Jézus a Hegyi Beszédben szól. Itt az ember kommuniáklhat Istennel, mert nem bélyegzik meg érte. Az élet enged elég teret, időt, hogy az ember felfelé nézzen. A faluban szembesül igazán az ember a magyarság hányttatott történelmével, mert csak itt, a tiszta patak-parton lehet átérezni a mohácsi csatából menekülö II.Lajos király sorsát. (13.). 

Kinek is ajánljuk Iancu Laura:Oratórium című könyvét? Mivel kortárs magyar irodalomról van szó, azt gondolom, azoknak, akik kedvelik a kortárs magyar irodalmat. Aki klasszikusokon nőtt fel, azoknak pedig friss szelet von vitorlájába. Akik már hajóztak irodalom-óceánon, azoknak lesz igazi gyönyörűség. 

Magyar Napló, Budapest,2020.