Németh Mária ( felelős szerk.): Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1970-1971

 Az Országos Széchenyi Könyvtár Magyarország és Köözép-Európa egyik legnagyobb könyvtára, magyar nemzeti könyvtár, ami azt jelenti, hogy a világ minden tájáról gyűjti a magyar nyelven megjelent vagy a magyarokról szóló műveket, és minden magyar nyelvű nyomtatványból, legyen az könyv, újság, plakát vagy DVD, őriz egy példányt. Az évente megjelenő Évkönyvekben pedig rendszeresen közöl könyvtörténeti, könyvtártörténeti, sajtótörténeti, művelődéstörténeti tanulmányokat. 
Az 1970-71.év évkönyvének felelős szerkesztője Németh Mária, a szerkesztőbizottság tagjai pedig:Bata Imre,Ferenczy Endréné, Haraszthy Gyula, Soltész Zoltánné, Windisch Éva. A könyvben tanulmányok, emlékezések, beszámolók olvashatók. 

Megismerkedünk az 1972-ben elhunyt Dezsényi Bélával, szakmai és emberi portrét kapunk róla, a rendkívül szerény, Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban is kutató illetve tanulmányokat folytató könyvtártudósról. Messzemnően azonosulni tudunk filozófiájával, mely szerint az ember legfontosabb tulajdonsága, hogy kérdezzen, felelelteket keressen magyarul: kíváncsi legyen. Haraszthy Gyula Berzsenyi Dániel gondolatával búcsúztatja a kiváló tudóst: benne " a szabad nép tett csuda dolgokat.". Egy összeállítást tallálunk Dezsényi Béla szakirodalmi munkáságáról, csak a címjegyzék 12 oldalt tesz ki, rendkívül termékeny alkotóról van tehát szó, könyvrecenziótól kezdve egyetemi és tanfolami jegyzetek sokasága jelzi munkásságát. Szintén nekrológot olvashatunk az 1973-ban, mindössze 52 évesen elhunyt Gombocz Istvánról, aki- széleskörű kapcsolatrendszerének, nyelvutudásának köszönhetően- az Országos Széchényi Könyvtár Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetője lett, dolgozott az UNESCO-nak is. Az ő irodalmi munkásságát megörökítő címjegyzék hét oldal terjedelmű....
Beszámolókat olvashatunk az OSZK 1970-71.évi helyzetéről. Elképesztő szám:ebben a két évben az állomány 72 148 kötettel, 9865 évfolyam időszaki kiadvánnyal, 206 210 egyéb dokumentummal gyarapodott, ez összesen 288 223 könyvtári egység. ( Belegondolunk:ezt a mennyiséget raktárakban komoly rend alapján elhelyezni, módszeresen katalogizálni, úgy, hogy még nem állt rendelkezésre személyi számítógép, nem kis munka lehetett. a teljes állomány 1971-ben 5 173 472 darab dokumentum). Olyan unikumok szerepelnek a beszerzések között, mint aukcuión vásárolt eredeti Liszt-kéziratok, a washingtoni Kongresszusi Könyvtár teljes katalógusa, 15.századi kódex, Weiner Leó zeneszerző kéziratai, kottái, Báthori István levele Wesselényi Ferenchez, Petőfi Sándor testvérének, Petőfi Istvánnak ( igen, neki szól az István öcsémhez című kitűnő vers) egy levele, mikrofilmen a londoni Times hiányzó évfolyamai, az 1593-as sziszeki győzelmet kihirdető császári pátens- szóval, elképesztően érdekes és sokoldalú, és mindezeken túl értékes anyagot szerzett be az OSZK ebben a két évben.Az is izgalmas lehetett, mikor egy ősnyomtatvány restauráláakor a szöveg alatt felfedeztek egy Luxemburgi Zsigmond korában keletkezett kottatöredéket, Európa  nagyon kevés ismert eredeti reneszánsz kottatöredékeinek egyikét. Igen élénk nemzetközi élet folyt ekkoriban az OSZK-ban, 61 országgal álltak valamiféle munkakapcsolatban ( megjegyzés:a Kádár-korszak igencsak bezárt világában sok intézmény irigyelhette ezt a számot). Az viszont érdekes, s kicsit kevésnek tűnik így, 21.századi szemmel, hogy a könyvtárnak 11 811 beiratkozott olvasója volt...
A tanulmányok közül kifejezetten ajánlom Berlász Jenő:Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa. Jól megmutatkozik ugyanis, hogy a 18-19.századi magyar középnemesség nemcsak az italnak áldozott, hanem a kultúrának is. A 357. oldaltól pedig egy igencsak elhivatott orvos, Bugát Pál többé- kevésbé sikeres folyóirat-alapítási és szerkesztési tevékenységéről olvashatunk. Kiváló évkönyv,ajánljuk minden könyvtárosnak és történésznek, nézze át a benne foglalt anyagot, mert sok kutatási területtel érintkezik, sok disszertációnak válhat javára. 

Budapest, 1973.