Bernard Lenteric:Agyháború

 A francia Bernard Lenteric (1944-2009) Európa-szerte ismert és elismert bestseller-író és filmproducer volt. Agyháború című könyve különleges műfaji egyveleg:remek ötvözete a thrillernek, a sci-finek és a kalandregénynek. Az alábbi rövid spoilerből talán kiderül, miért mondom ezt. 

A történet valamikor a huszadik század végén játszódik. Furcsa, már-már az abszurdot súroló katasztrófák történnek Amerika egyik legnagyobb városában. A köztiszteletben álló Hans Buschmeyert, a nyolcvankettedik évében járó, látszólag boldog családi életet élő agykutatót idén Nobel-díjra esélyesnek tartják. Csakhogy ebből a díjátadóból nem lesz semmi. Buschmayer ugyanis egy este,lefekvés előtt, unokáival alkoholos pezsgőt itat, mindegyik pohárban nagy adag altatóval, szentimentális módon nézi, ahogy a gyerekek szépen sorban elalszanak, majd álmukban agyonlövi szeretett unokáit, ezt követően magát is. A tömeggyilkosságot a család kutyájának halálvonyítása kíséri. A nyomozást vezető rendőrtiszt, lévén fontos ember az elkövető, a helyszínre hívja Wellmann professzort, aki nemcsak a rendőrségnek tudományos tanácsadója, de szabad bejárása van az elnökhöz is. Wellmann közelről ismerte Buschmayert,a második világháború előtt együtt tanultak a berlini egyetem természettudomnányi karán. A háború után Wellmann atomfizikával, Buschmayer pedig agykutatással kezdett foglalkozni. A két tudós között megmaradt a jó viszony, egyfajta titkos társaságot is alakítottak, mely a szabadságért és demokráciáért küzd a diktatorikus berendezkedésű országokban. A gyilkosságról írt hivatalos rendőrségi jelentés azzal magyarázza a professzor házában történteket, hogy Buschmayar nagy lelki feszültség alatt ált, idős idegrendszere pedig nem bírta el a stresszt. Wellmann úgy érzi, ennél jóval többről van itt szó. 
Pár nap múlva, amikor az újságok már túlléptek a témán, megint történik valami elképesztő. Egy befolyásos amerikai család tinédzser lánya őrült módra száguldozik terepjáróján New York csúcsfrgalmában, és nekirohan a falnak. A család nyomására a világ egyik legjobb agyi mikrosebész professzorát, Dr. Backmannt kérik fel a műtétre. Az órák hosszat tartó műtét első fázisa jól sikerül. Utána azonban váratlan dolog történik:a sebész elkéri asszisztensétől az agyműtétekhez használt, csak mikroszkóppal együtt használható szikét, majd össze-vissza szabdalja vele páciense agyát. A megőrült sebészprofesszort alig tudják lefogni, végül csak rendkívül nagy mennyiségű nyugtató beadásával sikerül lecsillapítani. Az emberi ronccsá vált Backmann utólag semmire sem emlékszik. 
Welmman professzor gyanakodni kezd. Attól tart, hogy valamilyen titokzatos erő működött közre ezekben az emberi katasztrófákban, s ezen titokzatos erők már magát az emberi civilizációt fenyegetik.Társai úgy vélik, a professzor olyan dolgok között talált összefüggést, melyek között nincs is. Pár nap múlva doktor Backmann magához tér, többé-kevésbé kijózanodik. Kihallgatásán egy rajzlapot kér. És rajzolni kezd, sokszor, sokat. Mindig ugyanazt. Egy kis embert, fején kalappal, amelyet az agy magasságában átdöfött egy kalaptű. Wellmann és társa, Carlsson, kissé nyugtalan lesz a rajz láttán. Láttak már ilyet....spoiler vége. 

Bernard Lenteric könyvének alapkérdése- számomra- az, hogy az emberiség nagyon " megokosodott".  A 18.századi felvilágosodás, a racionális világszemlélet kialakulása óta ismereteink szédítő ütemben gyarapodnak. Kérdés, hogy az emberi szervezet milyen mértékben képes ehhez alkalmazkodni. Az agy bírja-e ezt a nem mindennapi terhelést, képes-e olyan mértékű evolúciós fejlődésen átmenni néhány évtized alatt, amely fejlődéshezt máskor évezredek kellenek? Erre a kérdésre Lenteric:Agyháború című könyve egyértelmű választ ad. Szerintem a válasz nem ennyire egyértelmű, de kétségtelen:az egyoldalúan csak az intelligenciára orientálódó emberi fejlődésnek megvannak a maga kockázatai...Ajánlom az Agyháború című könyvet a krimi, a sci-fi, a thriler minden kedvelőjének. 

INTERART Stúdió.1990.Fordította Mihancsik Zsófia