Christopher Clark:Alvajárók.Hogyan menetelt 1914-ben Európa a háború felé?

 Christopher Clark történész Alvajárók című könyvében arra keresi a választ, miért tört ki 1914-ben az első világháború. Megvizsgálja valamennyi európai állam politikai berendezkedését, szól a nemzetközi diplomácia bonyolult sakkjátszmáiról, és nagyon markáns, szemléletes portrét rajzol a huszadik század elejének európai államférfijairól. E könyvjánlóban megpróbálom röviden vázolni Clark koncepcióját, hogy aztán a tanár, a kutató, az egyetemi hallgató a részletek megismerése céljából elolvassa a könyvet, gazdagítva ezzel történelmi tudását. 

1. Clark szerint az első világháború kitörése nem volt törvényszerű. Elveti azokat a véleményeket, miszerint a gazdasági vagy társadalmi szerkezet automatikusan európai háborút eredményezett volna. Többször is hangsúlyozza könyvében, hogy sokszor egy apró döntésen, félreértelmezett eseményen, személyes sérelmen múlt az akkori idők történelme. Jó példa erre Redl ezredes ügye, mely jelentős változasokat okozott a katonai vezetésben, miután ,kiderült, hogy a vezérkari főnök fia együtt kocsmázott Redl ezredes fiával. Az Alvajárók című könyv tárgyilagosan feltárja a nyugat-európa országok vezetésében hol megbúvó, hol nyíltan felszínre törő ellentéteket is. 
2. Nem a szarajevói merénylettel kezdődtek az események. Amint azt olvashatjuk, Nagy-Britanniában már az 1910-es évek elején megjelent egy ( főleg tengerészekből álló) katonai csoport, mely szorgalmazta Németország azonnali megtámadását. Ugyanígy Németországban vagy az Osztrák-Magyar Monarchiában is kormányközeli pozíciót foglaltak el azonnali katonai beavatkozást sürgető csoportok. Ám egy ideig mégis a békepártiak voltak többségben. 
3. Clark nem osztja azokat, a történeti irodalomban széles körben elterjedt nézeteket, miszerint az Osztrák-Magyar Monarchia egy idejétmúlt, nacionalista képződmény volt. Rámutat a Monarchia- főleg osztrák részén tapasztalható- igencsak toleráns nemzetiségi politikára ( Bécs lakosságának több, mint  fele már nem német német anyanyelvű volt), s szinte komikus képet rajzol elénk az osztrák parlamentben órákon át obstruáló nemzetiségi képviselőkről. Rámutat a Monarchiával kapcsolatos nosztalgikus emlékezés veszélyére: többb olyan értelmiségi, aki 1920 után pozitívan nyilatkozott a Monarchiáról, fiatalon abban élve gyűlölte azt ( Babits Mihály költő meglepően sarkalatos megnyilatkozására vagy az Amerikában élő Jászi Oszkár 1949.ből származó idézett gondolataira utalok). Nem szabad, hogy a fiatalság iránti vagy bármiféle nosztalgia megszépítse az emlékeket, s e megszépült emlékek nyomán  szülessen meg egy adott generáció történetírása. 
4. Szintén elterjedt megközelítés a történeti irodalomban az, hogy Ferenc József, az agg császár, volt a konzervatív, Ferenc Ferdinánd pedig a reformer. Clark némileg árnyalja ezt a képet, kiemeli, hogy amíg fenyegette egy elképzelés az osztrák-magyar kiegyezést, addig Ferenc József is mutatott rugalmasságot. Az is kiderül a könyvbő, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös reformelképzelései távolról sem voltak egyértelműek, hol így, hol úgy nyilatkozott egy-egy knkrét kérdésben. clark kiemeli a trónörökös meglehetősen kiszámíthatatlan természetét, ami hozzájarult az 1914.június 28-i tragédia bekövetkeztéhez.
5. Szintén cáfolja Clark azokat a- már kissé ismétlésnek tűnhet a sok kötőjel- történeti szakirodalomban elterjedt nézeteket, miszerint a Monarchia szomszédai szimpatizáltak volna Monarchia reformareivel, például Ferenc Ferdinánddal. Sőt,a román és szerb politikusok attól tartottak, mérsékelt reformokkal elveszik a Monarchia nemzetiségeinek kedvét az anyaországhoz való csatlakozástól. 
6.Nagyon részletesen elemzi Clark a korabeli Sterb Királyság politikai viszonyait, rámutat az Obrenovic és a Karadjodjevic dinasztiák külpolitikai orientációjának különbségére. Szintén rámutat arra, hogy Szerbiában túlságosan jelentős szerepet kaptak a félkatonai ( Clark más szót használ) szervezeteket, melyek egy idő után túlzottan is összefonódtak a polgári közigazgatással. 

Remélem, ezzel a rövid könyvajánlóval sikerült kedvet csinálnom az Alvajárók című könyv elolvasásához. Minden történelemmel foglalkozónak szívből ajánlom Christopher Clark művét. 

Park Könyvkiadó,2015. Fordította Makovecz Benjámin