Csányi Vilmos:A globális elme.Elmélkedések a világról

 Csányi Vilmos a magyar és nemzetközi tudomnáyos élet kimagasló alakja, biológus, etológus,s -ezt kevesen tudják róla- vegyész. A globális elme című könyvében válogatott cikkek,tanulmányok olvashatók. Az alábbi könyvajánlóban megpróbálom nagyban vázolni azokat a problémákat, megközelítéseket, melyekről ezek a művek szólnak. Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy Csányi Vilmos nem lezárt igazságokat közöl az Olvasóval, hanem próbálja őt közös gondolkodásra hívni. 
Miről is gondolkodunk közösen e könyv olvasása közben? Melyek azok a fő kérdések, melyeket Csányi professzor felvet?
1. Hogyan alakult ki az ember, miért a Homos sapiens lett a Föld bolygó vezető élőlénye, milyen készségek, képességek szükségeltettek ahhoz, hogy ez lény, melyből százezer évvel ezelőtt még csak tízezer élt Európában, ekkora " karriert" fusson be?
2. Miben különbözik az emberi társadalom az állati társadalmaktól, az emberi viselkedés az állati viselkedéstől? Mi az oka, hogy a jelentős genetikai különbözőség ellenére mégis akadnak bizonyos hasonlóságok ember és állat között?
3. Miképpen kell az egyénnek viselkednie ebben a mai globális közösségben? Mi az, amit az ember hozzátehet saját elméjéből ehhez a globális elméhez? Egyáltalán: életképesnek tűnik-e ez a 21.századi globális elme?
Lássuk a válaszokat, persze, kissé elnagyoltan.
1. Az ember mai szerepét annak köszönheti,hogy csoporttá illetve közösséggé szerveződése során olyan, más fajoknál nem található képességek, viselkedések fejlődtek ki nála, amelyek alkalmassá tették ezen vezető szerep betöltésére. Az ember először 2-150 fős csoportokban élt, ahol minden közös volt, a munka is, az öröm is, a bánat is, a gyermeknevelés is.Az állati csoportokhoz ( például a velünk szoros rokonságban lévő csimpánzokhoz) képest a fizikai agresszió lecsökkent.  Ez a csoport közösséggé alakult, melynek voltak közös hiedelmei, vezetői. Ez a közösség, ha elért bizonyos létszámot,és a terület eltartóképessége már nem bírta az élelmezést, kettévált. Kialakult az emberi nyelv, mely teljesen más, mint az állatok nyelve: gondolatok továbbítására képes. Az állatok képesek információt közölni, pl. kiáltással figyelmeztetni a másik egyedet, hogy veszélyes ragadozó közeledik. De csak az ember kéeps arra, hogy érezelmet, véleményét tisztán nyelvi eszközökkel, nagyobb nyelvi egységekben, mondatokban, szövegekben, kifejezze. Ahhoz, hogy emberi társadalom alakuljon ki, elengedhetetlen volt a nyelv. 
A csoportszerveződés ( pontosabban: közösségszerveződés) evolúciósan olyan sikeresnek bizonyult, hogy néhány tízezer éve a Homo nem tagjai exponenciálisan szaporodni kezdtek. Megjelentek az első falvak, a mezőgazdaság. Szomszédos közösségek között pedig szövetségek létesültek. Az ember az állatvilághoz viszonyítva teljesen más történelemfejlődés útra lépett.

2. Nagyon sok olyan élőlény lakja a Földet, amely csoportokban él. Ezeke a csoportok azonban eléggé eltérnek az ember által alkotott csoportoktól, közössgéektől, társadalmaktól. Néhány ilyen eltérést sorolnék föl:
- Az emberi csoportokban-közösségekben sokkal kisebb az agresszió.
- A rangsor alapja nem fizikai jellemzők, hanem intelligenciabeli,szociális, kommunikációs tényezők együttese. Nagyon megragadta Csányi Vilmos a lényeget, mikor az " osztó hatalmáról" ír bizonyos Amazonas-menti kultúrákban. 
- A szaporodás nem feltétlenül a rangsor függvénye. Olyan egyedek is világrahozhatnak ileltve nemzhetnek utódokat, akik nem az " élmezőnyben" találhatók.
- A munkamegosztás sokkal specifikusabb, mint az állati csoportokban. Recenzens személyes tapasztalata: az oroszlánok, ha vaádszni indulnak, minden csoporttagot bevonnak. Az emberi közösségekben nem mindenki vesz részt az élelem termelésében, beszerzésében. Vaószínűnek tartom, hogy így lehetett ez már az őskorban is.
- Sokkal differenciáltabb a más közösségekhez való viszony, mint az állati közösségekben. 
És még lehetne sorolni, hosszan. 

3. A 20.század végén a hagyományos közösség-összetartó erők felbomlottak. Az egyház, az állam már nem képes az embernek azt a csoportközeget biztosítani, mint korábban. Emiatt alakult ki egy, a korábbitól teljesen eltérő társadalmi szerveződés, a globális társadalom. A gazdasági és kulturális csere átlépi az országhatárokat. Az egyén individualizálódik, viszont genetikailag megvan benne a csoportszervezés hajlama. Az egyén ezért létrehoz egy csoportot: az egyszemélyes közösséget. Nincs más főnöke, csak önmaga: maga osztja be az idejét, választja meg szórakozását, maga dönti el, akar-e családot. Ezek az egyszemélyes közösségek adják ki összességében a globális társadalmat. Minden közösség célja önmaga erősítése, éppen ezért a mai világban az ember a személyiséget erősíti, mivel az tartja össze a csoportot. Sajnos, azonban az individualizáció nem megy zökkenőmentesen:sok ember megsérül lelkileg-érzelmileg. Recenzens pontosan azt tartja a globális civilizáció legnagyobb kihívásának, hogy tud-e valamit kezdeni ezekkel a megsérült egyénekkel-közösségekke, be tudja-e építeni azokat önmagába. 

Ajánljuk Csányi Vilmos könyvét mindenkinek, akit érdekel az ember. Mivel, remélem, minden embert érdekel az ember- bár, a mai világban az ember már semmiben sem lehet biztos- így aztán ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek. Jó olvasást, tartalmas gondolkodást!  

Libri,2018.