Raymond Chandler: A kicsi nővér

 Érzett már olyat a Kedves Olvasó, hogy sejtette, mi lesz egy könyv vége, mi lesz a cselekmény megoldása, de azt kívánta, hogy ne legyen igaza?Nos, én pontosan ilyesmit éreztem A kicsi nővér olvasása közben. Azt gondolom, nem ez a legjobb Chandler-krimi, de azért pár óra intenzív törődést mindenképp megér. Szerintem. Úgyhogy, a már megszokott módon, rövid spoilert írok aztán lehet menni az antikváriumba vagy a könyvtárba. 

A történet valamikor az 1940-es években játszódik, Los Angelesben. Főhős: Philip Marlowe, a kemény magándetektív, akinek nincsenek illúziói sem az életről, sem azokról, akik azt alakítják. Marlowe éppen le van pukkanva ( mikor nem?), úgyhogy minden ügyfél és ügy jól jönne neki, de büszkébb annál, hogy ezt beismerje. Ebben a helyzetben érkezik egy telefon:egy idegileg igencsak megviseltnek tűnő, hallhatóan magányos fiatal hölgy, a kissé komikus nevű, kansasi születésű gyógyszerészasszisztens, Osfamay Quest, megbízza Marlowe-t azzal, hogy keresse meg fivérét, a család szeme fényét, aki kiválóan vizsgázott az egyetemen, eljött Los Angelesbe, majd eltűnt. Osfamay szerint biztos, hogy bűnözők kezébe került a testvére, akkor pedig megszakadna az Új-Mexikóban élő nagymama szíve, de még a biztos rossz is jobb, mint a gyötrő bizonytalanság. Marlowe a nyomok alapján egy meglehetősen lerobbant állapotú, de azért lakható motelben köt ki. Szegény portás, látszik rajta, hogy már elitta az agyát, csak annyit tud mondani, hogy a vendég két hete elköltözött. Marlowe megnézné a szobáját- és ekkor különös esemény történik. A szobában van valaki. Mint kiderül, a szomszédban lakó fickó az, aki önhatalmúlag felcserélte saját, nem túl gyönyörű panorámával rendelkező szobáját szegény eltűnt srácéval. Marlowe kissé furcsának találja ezt, nem szoktak ilyesmit csinálni, még a legalábbvaló szállodákban sem. Mire visszamegy a portára, szegény öreg portás fekvő helyzetben, jégcsákánnyal a nyakában fekszik, valaki ( valószínűleg a gyilkos) pedig kitépte a vendégkönyv egy lapját. Marlowe hívja a rendőrséget, és becsületesen, ahogy azt jó állampolgárhoz illik, meg is várja a kiérkező nyomozókat, akik persze őt kezdik gyanúsítani. 
Aztán jön a következő fordulat: valaki megzsarolja Marlowe-t. Állítólag bizonyítéka van a Quest fiú hollétéről. Marlowe összeszedi a pénz, majd felkeresi a zsarolót a szállodában. Mire odaér,az illető is egy jégcsákánnyal a testében fekszik, és nem akar megszólalni. A rendőrök már unják, hogy amerre csak Marlowe megfordul, ott mindig hullák teremnek. Csakhogy Marlowe-nak, miközben alaposan megnézi a hullát, feltűnik valami: az áldozat parókát visel. A paróka alatt pedig titokban készített fénykép lapul, nem is akármilyen: egy ismert, most feltörőben lévő színésznő vacsorázik egy híres gengszterrel. A probléma az, hogy a képen szereplő, gyilkosságért elítélt gengszter ekkor állítólag börtönben ült...A színésznő nem tud értelmes magyarázatot a történtekre, viszont nagyon megtetszik neki Marlowe hm..férfias kiállása...Lakótársa, Dolores, erre rettentő féltékennyé válik, és úgy tesz, mint akit nem is érdekel Philip barátunk. Csakhogy a magánnyomozó jól ismeri a nőket. Hamar rájön, a feltörekvő filmcsillagnak és meglehetősen csábító külsejű barátnőjének is van valami iszonyatosan nagy titkolnivalója...Spoiler vége, nem akarom elmondani az egész történetet. 

Néhány gondolat a könyvről: már a cím is rosszul lett fordítva, ugyanis a " kicsi nővér" az amerikai szlengben azt jelenti:húg.A nálamnál jobb angolosok ezen kívül tucatnyi fordítási hibát találtak a könyv első magyar kiadásában, amely az Albatrosz sorozatban jelent meg. Ezért pár éve új fordításban jelent meg a mű, ez viszont nem tudta visszaadni azt a kemény légkört és dumát, amely Chandler mindegyik regényét jellemzi. Film is készült a könyvből, Humphrey Bogart a főszereplő, és ebben a filmben játszik először Bruce Lee, egy kisebb mellékszerepet.
Nagyon nagy értéke a műnek a társadalombírálat: Chandler nagyon komoly kritikát fogalmaz meg kora városépítészete, Hollywood szellemisége, az elidegenedés és egyéb témákban. Ajánljuk tehát a könyvet nemcsak krimikedvelőknek, de mindenkinek, akit érdekel az irodalom és/vagy a történelem.  

Magvető, Albatrosz Sorozat, 1968.