Zsille Gábor(válogatta,szerkesztette):A századelő költészete

 A 21.század eleji magyar költészet reprezentatív válogatása- így lehetne összefoglalni a Zsille Gábor által válogatott és szerkesztett A századelő költészete című meta-antológia eszméjét. Válogatás ez a könyv a Magyar Napló által évente kiadott Az év versei című antológiákból. Méghozzá igencsak színvonalas és menniységileg is tekintélyes: 429 nagy oldal. 
Mennyire reprezentatív? Igencsak. Több száz szerző, köztük olyan költők alkotásait olvashatjuk a könyvben, mint  Aczél Géza, Csoóri Sándor,Imre Flóra,Juhász Ferenc,Kemény István,Kiss Benedek, Mezey Katalin,Orbán János Dénes,Orbán Ottó,Peer Krisztián,Szentmártoni János,Tóth Krisztina,Tőzsér Árpád,Turczi István,Vári Fábián László, Zalán Tibor- elnézést azoktól, akiket e felsorolásból kihagytam,pusztán csak azt kívántam érzékeltetni, hogy mennyi különböző költői beszédmódú,menniy különböző világfelfogású ember munkásságából áll össze a magyar költészet. Talán egy költő van, akinek még helyet szorítottam volna, mégpedig Kollár Árpád. De minden válogatás, hangsúlyozom, ízlés kérdése.
Az alábbi rövid könyvajánlóban néhány olyan versről írnék, melyek szerepelnek A századelő költészete antológiában és mély benyomást tett rám. Teljesen szubjektív kiemelés ez, amit befolyásol hangulat, világlátás, stb. 

Aczél Géza prózaversei közül nekem az Alapgondolat tetszett legjobban. Bizony, egy idő után már nem jönnek olyan könnyen a gondolatok, a " személyiséggé szervesült magány" pedig alaposan ráül az ember életére. Ilyenkor semmi más lehetőséget nem hagy az élet, mint sszembenézni azzal, ami kísért, mégpedig maga a kín. A létezés kínja. Tetszenek az egymásba csúszó-kígyózó mondatok, gondolatok, a különös belső rímek ( itt minden rím " belső" ugyanis nem külöülnek el egymástól a sorok). Remek alkotás. 

Aletta Vid:A katedrális című verse voltaképpen belső párbeszéd:a katedrális ablaka( mely a világtól fennebbvalót, a szakrálist testesíti meg), és az utca " beszélget egymással". Az utca itt maga a világ, ez a fogyasztói, gyorsan pörgő, puzzle-módra tagolódó világ, melynek a lírai én is szerves része- ettől persze nem boldog. És felmerülnek mindenfélé képek ,mint egy történelmen kívüli létezés-tablón:öngyilkos leányokról, fagylaltozó kisgyerekekről, hűtlen és lelkiismeret-furdalással csak olykor küldő férfiakról szólnak az emlékek. A jövő bizonytalan, hogy ki hová megy, senki nem tudja. A vers végső mondanivalója az egymásrautaltság: mi, akik a világot mozgatjuk, rá vagyunk utalva a szakrálisra, az elkülönítettre, s bizony, bármilyen nehéz is, olykor meg kell valljuk szeretetünket. A lendületes szabadvers illik a mondanivalóhoz, a vers tartalmi és formai elemei elválaszthatatlan egységet alkotnak. A vers záró sorai, az azokból áradó vágyódás, örökre megmaradnak az Olvasóban. 

Eörsi István: Nehéz nap előtt című verse eszembe jutatta, hogy a mai magyar irodalomból szinte teljesen hiányzik a verses történetmesélés. Arany János utáni író- és kritikusnemzedékünk teljesen elavultnak ítélte, hogy történetet beszéljen el verses formában. A sztorinak ott a próza, a léleknek meg a vers- valahogy így fogalmazhatnánk meg az uralkodó esztétikai álláspontot. A szatíra is kiment a vers-divatból. Merthogy " a humort hagyjuk meg Hofi Gézának"- szólt az egyik divatos irodalom-ítész. 
Eörsi költeménye tehát két ponton rúgja fel az uralkodó hagyományt:
- történetet mesél
- humorral meséli ezt a történetet. És a poén tényleg akkora, hogy az ember ledobja magát a röhögéstől. Hajrá, Dezső!

Lászlóffy Aladár: A nyelvek című verse valami olyat mond a nyelvről, amit már réges-régen is mondtak, csak ma, a 21.században, valahogy szegyelnnivalóvá vált. minden nyelvnek van egy rétege, melyet csak költők látnak, érzékelnek, és amely arra szolgál, hogy kifejezze a közösség fájdalmát. Ezt nem tudja akárki elmondani, ehhez Petrarca meg Petőfi kell. Hogy aztán mit fog el ebből a hétköznapi nyelvhasználattal élő ember, nem lehet tudni. Azt viszont tudom, hogy a vers nagyon kerek, nagyon egész.Olyan költő alkotása, aki nem vletlenül tudja,hogy mit akar. 

Számtalan verset kiemelhetnék még a gazdag kínálatból, de ebbe a terjedelembe ennyi fér bele. Ajánljuk a Zsille Gábor által szerkesztett és válogatott könyvet a magyar irodalom minden barátjának. Meg mindenkinek, aki szeret olvasni. 

Magyar Napló-Fókusz Egyesület, Budapest, 2017.