Petri György:A szabadság hagyománya

 Alcím:A magyar politikai költészet klasszikusai. Petri Györggyel beszélget Kisbali László és Mink András.

Különös könyv ez. Nagyon szeretem,amikor költők értelmezik más költők verseit. Petri György és beszélgetőtársai arra vállalkoztak,hogy beszélgetve elemzik újra a magyar költészet legnagyobb politikai verseit. Ezek az elemző-beszélgetések alkotják A szabadság hagyománya című könyv gerincét.

Előtte azonban három kitűnő irodalmár,Keresztury Tibor,Nádasdy Ádám és Radnóti Sándor beszélgetnek Petri György közéleti költészetéről. A diskurzus végső summázata az lehet,hogy Petri költészetében igen nagy súlyt kap a politika,mégsem közelíthető meg az életmű ebből az irányból. Petri mindig is elutasította,hogy értelmiségi véleményvezér legyen. Ő elmondta a saját meglátását társadalmi,közéleti kérdésekről,de nem igyekezett ebben a témában tanítóvá válni. Nem gyűjtött követőket.

A Petri által értelmezett versek-sőt,nyugodtan lehet az "újraértelmezett"szót használni-esetében,mintegy előzetes összegzésként,el kell mondjuk,hogy nem érezni ezeken az értékeléseken a mindenáron való revízió szándékát. Egy nagy költő értékel egy másik nagy költőt. Hogy aztán ez az értekelés,értelmezés mennyire forradalmi,mennyire új,az esetenként változó. De nagyon érdekes. Egy-két főbb gondolatot itt kiemelünk,nincs módunk ebben a könyvajánlóban részletesebb értékelésekre.

Balassi Bálint:Egy katonaének,in laudem Confiniorum(1589?). A költészet nem pacifista,Balassi kifejezetten élvezi,tkp.önmegvalósításnak tekinti a harcot,a háborút. A költő a külvilágot saját meghosszabbításaként tekinti,a ló,a szablya,maga a harc a költő személyiségének "folytatása". Felbukkan a "Krisztus katonája"motívum is.

Berzsenyi Dániel:A' magyarokhoz. A "bús"jelentése:bősz. Titus Ferenc császár. A nemzeti ébredés gondolata nem kapcsolódik össze a nemzeti függetlenség gondolatával. Berzsenyi a magyarság jövőjét a Habsburg-birodalmon belül képzeli el. Petri egy "vulkán mélyéről feltörő metaforá"-hoz hasonlítja Berzsenyi versét. A költőt par excellance politikai költőnek nevezi.

Petőfi Sándor:Nemzeti dal. Petőfi magának vindikálja a vezető szerepet a társadalmi átalakulásban. A választás álságos,retorikai trükk,hiszen ki akarna rab lenni...Petőfi verséből azt értették meg a kortársak,hogy most egy itt és most-pillanat van.A metaforák előképe az Olaszország c.versben is ott van. 

Babits Mihály:Május huszonhárom Rákospalotán( 1912). Babitsról az terjedt el hogy apolitikus költő,de ez nem igaz. Babits az igazságot tekinti a legfontosabb dolognak,a költő feladata pedig ennek kimondása. Babits érzi,hogy "undorító világban él",de nem vonul vissza,hanem tiltakozik. Nem humanista vers,nincs pozitív jövőképe. 

József Attila:Hazám. József Attila nem kommunista,inkább szociáldemokrata eszmeiségű ember volt. A szegényekkel,a kisemmizettekkel érzett együtt. A racionalizmus hiánya a nyomor oka. A nyomor szinte megszemélyesül,mint egy szülő. József Attila saját proletármítoszát építette fel,de ez csak álca volt. Morális szintre emelt politika ez a vers,ettől szép.

Illyés Gyula:Egy mondat a zsarnokságról.Petri szerint Illyés nem volt népi,ő maga pedig sosem volt urbánus. A vers kéziratának rejtegetésében,pontosabban:eltépésében, az is közrejátszott,hogy Illyés tartott attól,hogy a második nyilvánosságot ellepi a dilettantizmus. Másképp értette a közönség ezt a verset 1956 előtt és után,a történelem "puha diktatúrá"-nak nevezett korszakában.Nagyon fontos a személyes felelősség. 

Weöres Sándor:Le Journal(1953). Petri azt mondja,szereti ezt a verset,de nem tudja,miről szól. Weöresben a gyerekekkel kapcsolatban volt egy kis gonoszkodó hajlam. A hettita király Kossuth Lajos maszkjában tetszeleg,ő Rákosi,a hettiták pedig a kommunisták.Weöres az antik hagyományt új értelmezésben tárgyalja. A ló az emberen túli,a tökéletességet magában rejtő világ metaforája.

A hét vers elemzése után elolvashatjuk Kis János írását Petri Györgyről,mint a Beszélő szerkesztőjéről. Nagyon személyes,megható.

A szabadság hagyománya kitűnő könyv,minden irodalomkedvelő Olvasónak szívből ajánljuk. 

A Beszélő politikai és kulturális folyóirat kiadása,2001.