Dénes Tamás-Sándor Mihály-B.Bába Éva:A világ labdarúgásának története III.1966-1984

 Hatalmas vállalkozásba fogott a három szerző:megírni és színvonalas könyvben közzéaadni a világ labdarúgásának történetét. Vállalkozásuk sikerült,kitűnő a könyv,adatokban gazdag,pontos,olykor ironikus szövegezésű gazdagon illusztrált. (A könyvsorozat III.kötetének, az 1966-1984. közötti időszakot feldolgozó munkának igen találó alcíme:Amikor a futball több lett,mint játék). E rövid könyvajánlóban nincs lehetőség a több,mint 750 oldalas könyv részletes kielemzésére,inkább csak felvillanás-szerűen néhány dolgot emelnék ki a műből. 

Magyar olvasótól természetes,hogy magyar eredményeket keres a könyvben. Nos,túl sokat nem fog találni. Albert Flórián Aranylabdája,az Újpest KEK-elődöntője,a Fradi KEK-döntője,a magyar válogatott két világbajnoki kudarca (1978,1982), Nyilasi ezüstcipője,ugyanő 7. helye a France Football szavazásán...nem több.Ennyi. Ez már nem a magyarok korszaka. 1970-ben, 1974-ben ki sem jutottunk a világbajnokságra. Ha összehasonlítjuk,a keleti tömb más országai sokkal nagyobb sikereket értek el,mint a magyarok. Csehszlovákia 1976-ban Európa-bajnok lett,az NDK klubcsapatai remekeltek,Jugoszlávia is jobb volt nálunk ebben az időszakban. Lemaradtunk,az a helyzet. De azért a Rába ETO még meg tudta verni a Fiorentinát. A Honvéd meg az Intert. De ezek csak apró siker-villanások a kudarc-óceánban. Nyugaton a profizmus terjedt el, Keleten az fél-profizmus, vagy ál-profizmus: a játékosoknak sportállása volt,itt csak felvették a fizetésüket. 

Érdekes, hogy bár ez a másfél évtized volt a brazil labdarúgás egyik aranykora, Brazília válogatottja mégis, csak egyetlenegyszer,1970-ben tudott világbajnok lenni, az akkor már rutinosnak számító Pelé és Tostao irányításával. Pedig 1982-ben nagyon sokan az élre várták Brazíliát:olyan játékosok alkották azt a csapatot, mint Zico, Socrates dr., Falcao,Eder, Oscar és még rengeteg világsztár. Mégis, a csapat a világbajnokságokon a legjobb négy közé sem került be. Túl sok volt az egyéniség. Brazíliának nem volt egy Ardilese vagy Amoros-a, aki összefogta volna a sok zsenit.

Aki azt gondolná, hogy a Bundesliga úgy keletkezett, hogy jött valami nagy befektető és hatalmas pénzeket ölve a ligába, felvirágoztatta azt, csalódni fog.A Bundesliga első bajnokcsapata heti négyszer edzett, ráadásul szerdán soha, mert az az edző szerint családi nap...Aztán 1972-re már odáig jutottak, hogy az Eintracht Frankfurt simán kiverte a kupából a magyar viszonylatú sztárokkal felálló Ferencvárost. Bevitték a játékba a hatalmas küzdelmet, a rakkolást, a fizikai erőnlét a német futballban nagyon fontossá vált. Pár év késéssel jöttek erre rá a többi futballhatalmak. 

Nagyon érdekesek a játékosok és edzők sorsát, (nemcsak szakmai) életrajzát bemutató szövegrészek. A másodvirágzását élő Pelé, a nyolcszoros Bundesliga-bajnok edző, Udo Lattek, a fiatal kiscsikóként magának helyet követelő Diego Maradona. Az elfelejtett argentín zseni, Ardiles, aki passzaival, trükkjeivel mindig a csapat szolgálatában állt ( afféle moderinzált Bozsik). A német fenegyerek Bernd Schuster, aki folyton az újságírók érdeklődésének kereszttüzében állt. Német világszutárok egész tömege: Franz Beckenbauer, Karl-Heinz-Rummenigge, és mások.A tragikus sorsú hedonista, George Best, akit sokan minden idők legjobb európai játékosának tartanak. A brazil támadó-zsenik:Pelé, Tostao, Zico és mások- remek portrék. A sporttörténet iránt érdeklődőket további kutatásra ösztönözhetik ezek az életrajzok. 

Érdekes megfigyelni, hogy korszakunkban egy-egy klubcsapat " királysága" maximum néhány évig tarthatott. Hol vannak már azok az idők, amikor egy csapat négy BEK-et nyer egymás után! Itt, 1966-1984. között 2-3 éves csúcsok és mélypontok váltják egymást. A Manchaster United, az Arsenal,az Fc Liverpool, a Barcelona, az Internazionale- felemelkedés, tündöklés, hanyatlás, edző menesztése, egy-két év átmenet, majd újra felemelkedés.... Nyugaton a profizmus gépezete folyton mozgásban van, a keleti sikerekkel ( pl. Csehszlovákia 1976-os EB-győzelme, vagy a Magdeburg sikerei a nemzetközi kupában, de említhetnénk a szovjet klubcsapatok veretes eredményeit is) a kommunista országok sportvezetése nehezebben birkózik meg, nem tudják elérni egy-egy pontról a továbbfejlődést. Igen, itt vált egymástól a keleti és a nyugati labdarúgás. A keleti állami támogatások a működés fedezésére voltak elegendők, a nyugati cégek szponzorációi pedig a továbbfejlődéshez is. Ez a nagy különbség. 

Kinek ajánljuk a Dénes Tamás-Sándor Mihály-B.Bába szerzőtrió könyvét? Hát mindenkinek, aki szereti a futballt, az igazi, magas nívójú labdarúgást. Nagyon pontos, jó a szöveg, s bár rengeteg az adat ( pl. minden évben az aktuális nemzetközi kupaeredmények), ez nem válik nyomasztóvá, jó olvasni ezt a könyvet. Kitűnő munka, nagyon sok, nálunknál fejlettebb labdarúgó-kultúrával rendelkező ország megirigyelhetné ezt a könyvet. 

Campus Kiadó, 2019.A Kiadónak önálló weboldalát nem találtam, itt kaphatók a könyvei:libri.hu