Malcolm Gladwell:Dávid és Góliát

 A könyv alcíme:Történetek esélytelenekről, avagy hogyan kényszerítsünk térdre óriásokat
Malcolm Gladwell: Dávid és Góliát című könyve mindannyiunknak szól. Legyen az ember vállalkozó, értelmiségi, fizikai dolgozó, sportoló, nyugdíjas, bármi, éljen a Föld bolygó bármelyik országában- mindenki életében akadnak óriások,nehéz ellenfelek akiket le kell győzni. Olykor ezek az óriások mi magunk vagyunk: a félelmeink, a korábbi tapasztalatokból szerzett negatív benyomásaink, előítéleteink, hamis tudásanyagunk. Gladwell esettanulmányokon keresztül mutatja be, milyen az, amikor a kicsi győz a nagy felett.

Rövid spoiler következik, rövd könyvajánlónkhoz arányosítva! A Bevezetőben a híres bibliai történetet, Dávid és Góliát történetét elemzi. Gladwell interpretációjában a filiszteus harcos valószínűleg akromegáliában szenvedett, ami azt jelenti, hogy nem maradt abba a növekedése a serdülőkor után sem. Az akromegália ráadásul okozhat látászavarokat. Magának a történetnek pedig az a lényege, hogy Góliát volt esélytelen. Hatalmas, páncéllal borított teste, párosulva a rossz látással, nem volt képes felvenni a harcot Dávid mozgékony parittyás -harcmodorával. Az ókorban egy jó parittya 35 méterről kilőve akár 34 méter/secundum sebességgel is eltalálhatta az ellenfelet. Góliát a saját szabályai, a megszokás szerint kívánt játszani, Dávid azonban ezt nem engedte neki. Ezért aztán győzött a kis pásztorfiú. 
Egy érdekes számadat:gerillataktikát alkalmazva a modern kor háborúiban 63,6 százalékban az erőforrásokat tekintve gyengébb fél nyert. Gladwell részletesen elemzi Arábiai Lawrence háborúját a hanyatló Oszmán-Török Birodalom ellen. A beduin lovasok több ezer kilométert kerülve támadták meg a városban pihenő török helyőrséget. 
Aztán következnek a modern, immár békésebb példák.Az 1960-as években egy középiskolai kosárlabdacsapat ( az USA-ban vagyunk, természetesen) státuszát tekintve abszolút amatőr edzője realisan felmérve a helyzetet, látja, hogy tanítványainak technikai képzettsége, taktikai érzéke, gyorsasága, dobáspontossága messze alulmúlja az ellenfelekét. Ezért új harcmodort tanít nekik:már a labda játékbahozásánal megtámadni az ellenfelet, labdát szerezni, és közelről értékesíteni a ziccereket.Akkoriban az egészpályás letámadás még nem volt elfogadott taktika az amerikai kosárlabdában. Az ellenfeleket sokkolta is az újfajta játék, volt, hogy már 25-0-ra is vezetett a Redwood City csapata. A taktika aztán a zöld asztal mellett dőlt meg, az ellenfél csapatok vezetői rávették a bírókat, hogy minden egyes " keményebb"- akkoriban annak számító- esetnél fújjon faultot. Így aztán a gerilla-hadviselésre emlékeztető taktikát abba kellett hagyni, viszont addigra a lányok már fejlődtek annyit technikailag, hogy hagyományos taktikával is méltó ellenfelei lehessenek a liga többi csapatának. 
Sokszor kell szélmalomharcot vívni az oktatásban is. Gladwell egy olyan kaliforniai iskolai vezetőről ír, akinek nem igazán tetszett, hogy egyre kevesebb gyermek jár a felső tagozatba. Az történt ugyanis, hogy a környék előkelővé vált, a fiatal házasok, akik nem bírták a magas rezsit, elköltöztek, helyükre sok gyermektelen idős érkezett. Tehát kevesebb lett a gyermek. Az érintett szülők ennek örültek, hiszen kis létszámú osztály- több egyéni foglalkozás a gyermekkel. -Legalábbis ezt mondta az akkori idők oktatáspolitikája. Megfelelő szemléletű oktatás-közgazdászok ( Amerikában ilyen is van) bebizonyították, hogy az osztálylétszám csökkenése nem feltétlenül jár együtt a diákok teljesítményének növekedésével. A szülők viszont nem szívesen vették volna, ha egyszerre csak nőni kezd az osztálylátszám, hiszen minden egyes oktatási szakkönyv, no meg a média, mind azt hirdették, hogy a kis létszámú osztály a hatékony. 
Ugyanígy megvoltak/vannak problémák a felsőoktatásban is. Mi a jobb:jól végezni egy közepes szintű főiskolán, vagy közepesen végezni egy elitegyetemen, például a Harvardon? Nagyon sok vizsgálat után kiderült a válasz, amely azt, hogy- és itt vége a spoilernek. 

Gladwell könyve recenzens szerint az alábbi tanulságokkal szolgál:
- Mindig alaposan, több forrásból tájékozódjunk a tényekről! Azokat a véleményeket is hallgassuk meg, amelyek a mienkkel nem egyeznek!
- Ne gondoljuk, hogy mindig az erőforrások ( pl. pénz) döntenek. Van olyan, hogy igen, de bőven előfordultak már olyan esetek is, hogy az egyéb, emberi tényezők döntöttek. Brader bemutatja, hogy mi az a pénzügyi határ, amely még könnyebbé teszi a gyermeknevelést, és mi az, ami inkább már problémákat okoz a családon belül.

Ajánljuk ezt a könyvet közgazdászoknak, kisvállalkozóknak, nagyvállalatok menedzsereinek, pedagógusoknak, szülőknek és mindenkinek. A világ minden táján. 

Fordította:Hegedűs Péter, Takács Zoltán. HVG Könyvek, 2014.