Kroó György: Miért szép századunk zenéje?
Ezt a könyvet azoknak az Olvasóknak ajánljuk, akik elkötelezetten kedvelik a klasszikus zenét, tudnak jól kottát olvasni, s ha blattolni nem tudnak, van otthon valamilyen hangszerük, amin lejátsszák.
Kroó György és alkotótársai műveken keresztül tekintik át a huszadik század zenéjét. Kérdéses, hogy 18 zenemű bemutatásával körülírhatók-e a huszadik század zenéjének irányzatai, folyamatai. Sajnos, az derül ki ,hogy nem. Ettől eltekintve a könyv nagyon hasznos, mert az egyes művek elemzése remekül sikerült.
Kodály Zoltán: Háry János című daljátékát Szabolcsi Bence elemzi, három zenei réteget különít el a műben: a magyar népdalt, a " mese zenéit", illetve a drámai zenét. Talán zeneesztéták felkapják a fejüket eme három kategória hallatán, hiszen ezek nem pontosan egyeznek a szaktudomány által elfogadott stílusirányzatokkal és műfajokkal- de ha végighallgatjuk a Háry Jánost, rá kell jöjjünk: az elemző kiválóan ráállt az alkotó hullámhosszára, képes egy síkon mozogni vele, mert a Háry csakugyan ezekből a zenei rétegekből áll össze.
Meglepetésként ért, hogy szerepel a könyvben Alban Berg: A bor című hangversenyáriája. Nem gondolom, hogy emblematikus darabja lenne ez a 20.század zeneművészetének, ettől eltekintve az elemzés jó, számomra kedvet csinált a műhöz. ( Amelyet továbbra sem tartok olyan nagyszerűnek...).
Szenzációs és a " Miért szép?" kérdésre találó választ adó alkotás viszont Prokofjev 8. zongoraszonátája. Aki ezt meghallgatja, olyan ,mintha zenetörténeti kirándulást tenne. A huszadik század ugyanis abban is nagyszerű volt, hogy magába építette a történelmet.
Összegzésképpen: remek tanulmánykötetet kapott kézhez a zenekedvelő Olvasó, ám magát a koncepciót kissé túl nagyratörőnek tartom. Ha azt a címet kapja a könyv, hogy " Tanulmányok és észrevételek 20.századi zeneművekről", akkor ugyan nem annyira figyelemfelkeltő a cím, viszont jobban visszaadja a lényeget.
( Gondolat, Budapest, 1974.)
Kroó György és alkotótársai műveken keresztül tekintik át a huszadik század zenéjét. Kérdéses, hogy 18 zenemű bemutatásával körülírhatók-e a huszadik század zenéjének irányzatai, folyamatai. Sajnos, az derül ki ,hogy nem. Ettől eltekintve a könyv nagyon hasznos, mert az egyes művek elemzése remekül sikerült.
Kodály Zoltán: Háry János című daljátékát Szabolcsi Bence elemzi, három zenei réteget különít el a műben: a magyar népdalt, a " mese zenéit", illetve a drámai zenét. Talán zeneesztéták felkapják a fejüket eme három kategória hallatán, hiszen ezek nem pontosan egyeznek a szaktudomány által elfogadott stílusirányzatokkal és műfajokkal- de ha végighallgatjuk a Háry Jánost, rá kell jöjjünk: az elemző kiválóan ráállt az alkotó hullámhosszára, képes egy síkon mozogni vele, mert a Háry csakugyan ezekből a zenei rétegekből áll össze.
Meglepetésként ért, hogy szerepel a könyvben Alban Berg: A bor című hangversenyáriája. Nem gondolom, hogy emblematikus darabja lenne ez a 20.század zeneművészetének, ettől eltekintve az elemzés jó, számomra kedvet csinált a műhöz. ( Amelyet továbbra sem tartok olyan nagyszerűnek...).
Szenzációs és a " Miért szép?" kérdésre találó választ adó alkotás viszont Prokofjev 8. zongoraszonátája. Aki ezt meghallgatja, olyan ,mintha zenetörténeti kirándulást tenne. A huszadik század ugyanis abban is nagyszerű volt, hogy magába építette a történelmet.
Összegzésképpen: remek tanulmánykötetet kapott kézhez a zenekedvelő Olvasó, ám magát a koncepciót kissé túl nagyratörőnek tartom. Ha azt a címet kapja a könyv, hogy " Tanulmányok és észrevételek 20.századi zeneművekről", akkor ugyan nem annyira figyelemfelkeltő a cím, viszont jobban visszaadja a lényeget.
( Gondolat, Budapest, 1974.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése