Mason Haire: Pszichológia vezetőknek
Az, hogy egy vállalatot hogyan kell helyesen irányítani, már a 19.század óta foglalkoztatja mind a munkásokat, mind a vezetőket. Sajnos, a kapitalizmus kibontakozását követően közel 100 esztendőt kellett várni arra, hogy felismerjék: a vállalat lényege az ember, nem pedig a gép. És nem is a profit.
Mason Haire: Pszichológia vezetőknek című könyvének nagyon nagy szerepe volt ebben a szemléletváltásban. Olyan időszakban íródott a könyv, mikor Amerika gazdasági dicsőségének csúcsán állt, a jóléti társadalomnak egyre bővebb áldásait élvezte a középosztály- csakhogy valami mégsem stimmelt. A vállalati termelés, ha magas szinten is, de stagnált, rendszeresek voltak a sztrájkok, a közgazdászok pedig nem tudtak megfelelő válaszokat, megoldásokat találni a kialakult problémákra. Ekkor jött el a pszichológusok ideje... Mason Haire könyve mára a munkapszichológia tudományának klasszikusa lett, ismerete nélkülözhetetlen a vezetők számára. Két megjegyzést azért illendőnek tartok hozzáfűzni a szöveghez- immár a 21.századi vezető és dolgozó szemszögéből.
1. Az önérdekkel kapcsolatos motivációs stratégiákkal vigyázni kell. Az úgynevezett effektus- elmélet, mely szerint a dolgozó mindig megismétli azokat a viselkedésformákat, melyek előnyösek számára, mára már megdőlt. Nem ennyire egyszerű ugyanis a dolog. Ha valaki fizetésemelést kapott, mert jól teljesített, az nem garancia arra, hogy a következő hónapban is jól fog teljesíteni. A motiválásnak tehát folyamatosnak kell lennie, különben az egész értelmét veszti. Mason Haire remek érzékkel mutat rá az érzelmi tényező fontosságára, de ezzel is vigyázni kell, főképp az általa említett halas-asszony esetében. Ha ugyanis valaki otthagy egy munkahelyet azért, mert nem titulálják menedzsernek ( mikor nem az), akkor érdemes feltenni a vezetőnek a kérdést: vegyem vissza ezt a dolgozót?
2. Azon is el kell gondolkozni, főképp a 21.században, hogy mi a munkapszichológia célja. Pusztán a hatékonyság növelése? Erre vannak egyszerűbb, mondhatni: közgazdasági eszközök is. A munkapszichológia célja, mai modern elméletek szerint, az élhető vállalati környezet megteremtése, amely túlmutat a profit kérdésén. sok multinacionális cég, melyek egyoldalúan profitorientáltként lépnek fel ( mert szerintük erre kényszeríti őket a piac...), háttérbe szorította a munkapszichológiát, s inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogyan tudna alulfizetett dolgozóiból a lehető legtöbbet kisajtolni. Ez nem jó. Vissza kell térni tehát az emberközpontú szemlélethez. Meg az emberekhez. Csak ez lehet a sikeres jövő záloga.
( Ford: Dr. Varjasi Edit, Zánkai Géza, Simó György. Mezőgazdasági Kiadó, 1977, Budapest)
Mason Haire: Pszichológia vezetőknek című könyvének nagyon nagy szerepe volt ebben a szemléletváltásban. Olyan időszakban íródott a könyv, mikor Amerika gazdasági dicsőségének csúcsán állt, a jóléti társadalomnak egyre bővebb áldásait élvezte a középosztály- csakhogy valami mégsem stimmelt. A vállalati termelés, ha magas szinten is, de stagnált, rendszeresek voltak a sztrájkok, a közgazdászok pedig nem tudtak megfelelő válaszokat, megoldásokat találni a kialakult problémákra. Ekkor jött el a pszichológusok ideje... Mason Haire könyve mára a munkapszichológia tudományának klasszikusa lett, ismerete nélkülözhetetlen a vezetők számára. Két megjegyzést azért illendőnek tartok hozzáfűzni a szöveghez- immár a 21.századi vezető és dolgozó szemszögéből.
1. Az önérdekkel kapcsolatos motivációs stratégiákkal vigyázni kell. Az úgynevezett effektus- elmélet, mely szerint a dolgozó mindig megismétli azokat a viselkedésformákat, melyek előnyösek számára, mára már megdőlt. Nem ennyire egyszerű ugyanis a dolog. Ha valaki fizetésemelést kapott, mert jól teljesített, az nem garancia arra, hogy a következő hónapban is jól fog teljesíteni. A motiválásnak tehát folyamatosnak kell lennie, különben az egész értelmét veszti. Mason Haire remek érzékkel mutat rá az érzelmi tényező fontosságára, de ezzel is vigyázni kell, főképp az általa említett halas-asszony esetében. Ha ugyanis valaki otthagy egy munkahelyet azért, mert nem titulálják menedzsernek ( mikor nem az), akkor érdemes feltenni a vezetőnek a kérdést: vegyem vissza ezt a dolgozót?
2. Azon is el kell gondolkozni, főképp a 21.században, hogy mi a munkapszichológia célja. Pusztán a hatékonyság növelése? Erre vannak egyszerűbb, mondhatni: közgazdasági eszközök is. A munkapszichológia célja, mai modern elméletek szerint, az élhető vállalati környezet megteremtése, amely túlmutat a profit kérdésén. sok multinacionális cég, melyek egyoldalúan profitorientáltként lépnek fel ( mert szerintük erre kényszeríti őket a piac...), háttérbe szorította a munkapszichológiát, s inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogyan tudna alulfizetett dolgozóiból a lehető legtöbbet kisajtolni. Ez nem jó. Vissza kell térni tehát az emberközpontú szemlélethez. Meg az emberekhez. Csak ez lehet a sikeres jövő záloga.
( Ford: Dr. Varjasi Edit, Zánkai Géza, Simó György. Mezőgazdasági Kiadó, 1977, Budapest)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése