Mándy Iván: A csőszház. Egy festő ifjúsága
Mándy Iván a huszadik századi magyar irodalom emblematikus figurája. Olyan emblematikus figura, akinek életműve torzó maradt. Azért maradt torzó, mert rengeteget írt. A Kádár-korszak meglehetősen furcsa irodalompolitikája Mándyt előbb a tűrt, majd a támogatott kategóriába sorolta, ezért aztán mennyiségi termelést vártak tőle. Ez nagyban lerontotta a színvonalat, és beszűkítette az író tematikai változatosságát. Mándyt egész pályafutása során egyetlenegy téma érdekelte: Pest. A pesti utca, a pesti átlagember, a pesti csavargó, a lovi, a pesti vicc.
Szerencsére A csőszház című regényen, mely az 1940-es évek terméséhez tartozik, ez a beszűkölés még nem érezhető. Apa és Helén viszonyának ábrázolása túlmutat a korabeli freudista lélektan toposzain. Apa, a pályájában csalódott öreg bűvész és lánya úgy marad egyéniség, hogy közben sok Olvasó magára, családjára is ráismerhet. Mindazonáltal van a regényben valami, ma már szentimentálisnak ható romantika. Az Egy festő ifjúsága a magyar irodalomból oly ismerős kérdést teszi fel: mi a művész? Hol a művész helye a polgári, vagy annak hazudott társadalomban? Mivé válhat Magyarországon egy művész? Ezekre a kérdésekre, sajátos Mándy- válaszokat kapunk: semmit.
Mert nem a pálya, a karrier a fontos, hanem a lélek, a személyiség. Mándy az embert szellemi lényként ábrázolja. Minden emberi dolog, a női ruha, az ecset, az étel, valami furcsán emberit kap- ezáltal furcsán szellemivé válik. Az az érzésünk, hogy minden dolognak csak kivetülése létezik, az igazi Lényeget valaki elrejtette előlünk.
Aki tovább akar mélyedni a létezés-nemlétezés örök titkaiban- azoknak ajánljuk ezt a könyvet.
Szerencsére A csőszház című regényen, mely az 1940-es évek terméséhez tartozik, ez a beszűkölés még nem érezhető. Apa és Helén viszonyának ábrázolása túlmutat a korabeli freudista lélektan toposzain. Apa, a pályájában csalódott öreg bűvész és lánya úgy marad egyéniség, hogy közben sok Olvasó magára, családjára is ráismerhet. Mindazonáltal van a regényben valami, ma már szentimentálisnak ható romantika. Az Egy festő ifjúsága a magyar irodalomból oly ismerős kérdést teszi fel: mi a művész? Hol a művész helye a polgári, vagy annak hazudott társadalomban? Mivé válhat Magyarországon egy művész? Ezekre a kérdésekre, sajátos Mándy- válaszokat kapunk: semmit.
Mert nem a pálya, a karrier a fontos, hanem a lélek, a személyiség. Mándy az embert szellemi lényként ábrázolja. Minden emberi dolog, a női ruha, az ecset, az étel, valami furcsán emberit kap- ezáltal furcsán szellemivé válik. Az az érzésünk, hogy minden dolognak csak kivetülése létezik, az igazi Lényeget valaki elrejtette előlünk.
Aki tovább akar mélyedni a létezés-nemlétezés örök titkaiban- azoknak ajánljuk ezt a könyvet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése