Pécsújfalusi Péchy Ádám:Napló az ónodi országgyűlésről,1707

 Sajnos, Pécsújfalusi Péchy Ádámnak az ónodi országgyűlésről készült naplóját könyv formájában ( azaz, ha hivatalosan fogalmazunk, ISBN-számmal) mind a mai napig nem adták ki. Pedig nagyon hasznos történeti forrás, rengeteg dolgot árnyal nemcsak az 1707-ben lezajlott ónodi országgyűléssel, hanem a Rákóczi-szabadságharc egész történetével kapcsolatban. A kézirat jelenleg a bártfai levéltárban található, oda kell utaznia annak, aki tanulmányozni akarja. Bártfa ma Szlovákiához tartozik.
Melyek azok az új szempontok, paradigmák, melyek miatt érdemes elolvasni pécsújfalusi Péchy Ádám kéziratos naplóját? A legfontosabbakat itt soroljuk fel:
1. Ha azt gondoltuk, hogy a kuruc kapitányok egy fejeveszett, lélekből politizáló társaság voltak, akkor rosszul gondoltuk. Ment ám a szőrös jogi hasogatás az egész országgyűlésen, különösen lelkesek voltak a képviselők abban az esetben, ha a másik képviselő mandátumának jogszerűségét kellett elvitatni. 
2.Az országgyűlés követei között távolról sem volt egység az alábbi kérdésekben:
2/a: Kössenek-e békét a Habsburg császárral, azaz Ausztriával? Vagy mondják ki Magyarország függetlenségét, kockáztatva egy még nagyobb háborút?
2/b. Adjanak-e minden korábbinál nagyobb teljhatalmat Rákóczi Ferenc kezébe?
Rákóczinak a követek között számtalan ellenlábasa akadt, akik szerették volna a fejedelmi hatalmat kissé korlátok közé szorítani. Péchy Ádám maga Rákóczi-párti volt, ezért aztán igyekezett ezeket az óvatosakat gyávának, hűtlennek feltüntetni. Nekem erről az 1849-es Békepárt és az a körüli huzavona jut eszembe. 
3. Elég sok volt a panasz a rendek részéről, főleg gazdasági bajok miatt. Nem egy esetben a kuruc csapatok ugyanolyan, ha nem még keményebb zsákmányolók voltak, mint a labancok, azonkívül gond támadt a kereskedelemmel, meg úgy egyáltalán a biztonsággal. A követek között szép számmal akadtak, akik az egész ellenségeskedés végét várták. 

Péchy Ádám országgyűlési naplója: realista történetírás. Leveszi az utólag rárakódott hamis pátoszt az eseményekről, s olyannak igyekszik láttatni az eseményeket, amilyenek azok valójában voltak. Ettől még nem csökken a Rákóczi-szabadságharc történelmi értéke. Sőt...Ennek a kéziratnak elolvasását elsősorban szakembereknek ajánljuk. Annak pedig kimondottan örülnénk,ha valamelyik könyvkiadó harapna rá- bár, azt gondolom, hatalmas üzletet nem csinál belőle.