Thomas J.Sargent:Infláció és a racionális várakozások

 Thomas J.Sargent, amerikai Nobel-emlékdíjas(2011) közgazdász könyve új paradigmából szemléli a makroökonómiai folyamatokat. Korábban ugyanis a közgazdászok valami egyetemes,univerzális,mondhatni:strukturális képletekkel igyekeztek meghatározni a gazdaság jelenségeit,folyamatait. Ezáltal azonban nem vették figyelembe a gazdasági környezet-infláció esetében az adópolitika illetve a pénzkibocsátás mértékének változásait. Sargent megkísérel olyan képleteket és módszereket meghatározni,amelyek segítségével beiktathatjuk várakozásaink közé azt is,hogy a gazdasági élet egyik vagy több szereplője hirtelen változtat a játékszabályokon. A könyv első része tehát tkp.elméleti alapozásnak is nevezhető,melyben Szerző kifejti,mi az a "racionális várakozásokon alapuló makroökonómiai elemzés". Elméletének illusztrációjaként modellezi a költségvetési deficit és az infláció egymásra gyakorolt hatását. 

A könyv további fejezetei a világgazdaság történetének egy-egy jelentős inflációját tárgyalják,bemutatva azt,hogyan is érvényesült ezekben a válsághelyzetekben a racionális várakozások elve. Megismerhetjük az első világháborút követő, eléképesztően magas osztrák, német, lengyel és magyar infláció történeti, közgazdasági, politikai hátterét. Pontos adatokon alapuló statisztikai sorok,grafikonok segítik a megértést.Megtudjuk, hogyan szakadt vége ezeknek az óriási hiperinflációknak, mi volt a közös bennük, és melyek voltak a legfontosabb különbségek.Azt is megtudjuk,hogy Csehszlovákia miért kerülte el a hiperinflációt-valóban elég volt ehhez a pénzügyminiszter kitűnő tehetsége és a korábbi osztrák-magyar bankjegyek teljes titokban végbemenő felülbélyegzése? S mit tanult a kelet-európai országok szélsőségesnek tűnő inflációs példájából a Raynond Poincaré irányította Franciaország az 1920-as években?Egyáltálán:egy nyugati kapitalista ország tanulhat valamit a sokszor extrémnek tűnő kelet-európai gazdaság eseményeiből vagy az itteni kormányok gazdaságpolitikájából?

Sargent könyvének következő példája Margaret Thatcher Nagy-Britanniája. Az infláció nem volt olyan magas-5 és 10 százalék között mozgott-viszont Nyugat-Európában messze a legmagasabb értéket mutatta. Thatcher kormánya azzal a dilemmával szembesült,hogy az infláció csökkentése a reálgazdaság csökkenését is magával vonja. Sikerült elkerülni ezt a csapdát?Sargent szerint nem. Állandóan költségvetést kellett módosítani,bizottságokat alakítani aztán feloszlatni. Az antiinflációs kormányzati politika tehát még a legfejlettebb országokban sem egyszerű...Különösen, ha olyan ,európaiak számára több furcsaságot is rejtő monetáris és fiakális rendszerrel van dolgunk, mint a hongkongi.

Kinek ajánljuk Thomas J.Sargent és társszerzőinek (David T.Beers és Neil Wallace) Infláció és a racionális várakozások c. könyvét? Mivel sok benne a képlet, inkább szakavatott közgazdászoknak. Ők értik leginkább. De olyan közéleti emberek számára is javaslom elolvasását, akik valamilyen módon bekerülnek a gazdaságpolitikába. Nagyon okos, néhány gondolata több, mint meglepő. Érdemes elolvasni. 

Ford.Szabó-Bakos Eszter, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest,2005.