Rádió és Televízió Évkönyv, 1965

 A Kádár-korszakban Magyarország egyik legnagyobb és legnépszerűbb vállalata a Magyar Rádió és Televízió volt. Az 1965-ben megjelent Rádió és Televízió Évkönyv ( fpszerkesztő Lévai Béla, 7 tagú szerkesztőbizottság munkálkodott a több ,mint 650 oldalas mű összeállításán) kettős jubileumot ünnepelt: 40 éve működött a Magyar Rádió, 20 éve pedig az ( az akkor felszabadulásnak hívott) korszerű és új szellemiségű rádiózás. A könyvben található változatos és hatalmas mennyiségű anyagból - rövid a könyvajánlónk- nem tudink mindent, spoiler-módjára részletezni, inkább csak kiemelünk fontosabb, talán a 21.századi Olvasóz is érdeklő szövegeket, szövegrészeket. 

Nagyon érdekes az 1925-ös rádió-premier bemutatása. A kedves és tekintetes meghívottak mintegy ezer méterre, egy színházteremben helyezkedtek el a közvetítőkocsihoz viszonyítva. Apponyi Albert köszöntöte hangszórón keresztül a közönséget, majd Hegedűs Gyula ( a kor egyik sztárszínésze, méltatlanul keveset beszélünk róla) olvasott fel Az ember tragédiájából, de hallhattak az előkelő érdeklődők zenei közvetítést is:Erkel Ferenc: Hunyadi László című operájából a La Grange áriát. Recenzens elgondolkodik, milyen hátborzongató érzés lehetett azoknak az embereknek hangszórón át hallgatni ezeket a beszédeket,énekeket. sokan bizonyára odasúgták a szomszédjuknak: új korszak kezdődik. És igaza lett, új korszak kezdődött. De új korszak ezdődött 1945-ben is, mikor újjépítették, a mainál összehasonlíthatalnul gyengébb technikai feltételekkel, a lakihegyi adótornyot, 517 magasságával. A Rádió és televízió Évkönyv felidézi az akkoriban két legnépszerűbb hazai médium történetét, tényleg, szinte beleborzong a mai Olvasó is. 
De nemcsak történeti témájú szövegeket találunk ebben a könyvben. Megismerjük a műsorszekresztőség teendőit, megtudjuk, kik voltak azok a híres hivatásos hallgatók, akik két-három nappal a műsor adásba kerülése előtt ellenőrizték a műsorokat ( művészi és technikai értelemben). Megtudjuk, hogy a technikai személyzet, a fehérköpenyesek, milyen csoportokra oszlanak. Vannnak
-  az adósok
- a stúdiósok
- a montírozók
- a külsősök.
Ma, a 21.század digitális világában, vaószínűleg már máképp oszlik meg a műszaki személyzet munkája, de akor, az analóg időkben, a fent ismertetett struktúra működött évtizedeken át. 
Megismerjük a kor legnépszerűbb hetilapjának, a Rádió és Televízióújságnak ( RTV) munkatársait, készítési folyamatát ( akkkoriban ez volt az egyetlen műsorújság). S hogy mekkora sztárok voltak akkor a rádiósok, tévések:négy tévébemondóval beszélgethetnek a hallgatók: hogyan lettek ők tévé- illetve rádióbemondók, mit tekintenek fontosnak munkájukban. A négy akkori " híresség" pedig:Tamási Eszter,Lénárd Judit, Takács Marika ( mindenki Marikája), Varga József. Ma már képtelen kvagyunk felfogni, micsoda sztárok voltak ők akkor! Hiszen egyetlen tévé működött, mindenki azt nézte, a melósok arról vitatkoztak, kinek van jobb külseje,ha pedig valamelyik tévés híresség vette magának a bátorságot, és végigsétált az utcán egyedül, nagyon hamar megrohanták. 
Szó esik a konyvben az akkor nagon népszerű műfajról, a rádiójátékról is. Fiatalok kedvéért:Ez voltaképpen színház, de kép nélkül, csak hanggal. Nagyon komoly írói rutint igényel, hiszen a látható dolgokra nem építhet a szerző. Dehát votl itt rutin: olyan emberek írtak rádiójátékokat, mint Gyárfás Miklós, Vészi Endre, Karinthy Ferenc, Hegedűs Géza. Megesett, hogy neves írók dolgozták át könyvüket rádiójáték-formára. 

Folytathatnánk ezt az ajánlót a végtelenségig, az a lényeg, hogy egy más világ volt, mint a mostani. Volt benne jó is, volt benne rossz is. A rádió és televízió mindenképpen a jó dolgok közé tartozott. Ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek, akit érdekel a kommunikáció, a média története, vagy egyszerűen csak nosztalgiázni akar. Lehet. 

Magvető Könyvkiadó, 1965.Ma már a könyv csak jobb antikváriumokból szerezhető be.