Halmos Károly-Kiss Zsuzsanna-Klement Judit(szerk.): Piacok a társadalomban és a történelemben

 Hogyan alakult a kereskedelem és általában véve a gazdaság helyzete az elmúlt századok egyes közösségeiben? Egyáltalán, miként kezelte például a 18.század rendies világa a kereskedelem, a pénzmozgás jelenségét, témakörét? Miért alakult úgy és ahogy az árutermelés a kapitalizmus kezdetén egy kisvárosi milliőben? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a Halmos Károly-Kiss Zsuzsanna-Klement Judit szerkesztőpáros által összeállított tanulmánykötet, a Piacok a társadalomban és történelemben. A könyv a Rendi társadalom-polgári társadalom sorozat 26. köteteteként látott napvilágot.Ebben a terjedelmi korlátokkal alaposan küszködő könyvajánlóban kiemelünk néhány, recenzens számára érdekes ( ez, természetesen, szubjektív értékítéleten alapszik...) tanulmányt- reméljük, ezáltal érdekessé és olvasásra kívánatossá tesszük a többit is. 

Kezdjük a végén! A Kádár-korszak mindennapos jelensége volt az úgynevezett  fusizás, azaz a gyár eszközeivel, vagy éppen munkaidőben végzett pluszmunka..Bezsenyi Tamás ezt a kérdéskört járja körül a " Munka után estefelé".Gyári munkások társadalmi munkája és a fusizási módszerek az 1960-as évek Magyarországán című tanulmányban.Mire volt elég a gyárban ( a Csepel Autógyárról van szó) kapott fizetés, valóban szükség volt-e a létfenntartáshoz a fusizásra? Kik fusiztak:az egyszerű munkások, a főnökök, vagy pedig a munkások melóztak, a vezetők szervezték a fusit? Nagyon érdekes, izgalmas társadalom-és életmódtörténeti tanulmány.

Papp Imre Tanár Úr: Párizs élelmiszerfogyasztása és élelmiszerellátása a 18.század végén című tanulmánya történettudományi jelentőségű, a magyar szakirodalomban mindenképpen hiánypótló. A francia forradalomról szóló marxista narratívák ugyanis folyton hangsúlyozták, hogy Párizs népe az 1780-as években folyamatosan éhezett. Vajon igaz-e ez a történészek egy részében szinte már megkövesedett közhely? A tanulmányból az derül ki, hogy általában véve nem. A 165.oldalon található táblázatból kiderül, hogy egy átlagos párizsi az 1780-as években 2140 kalóriát vett magához naponta- hej, de messze voltunk ettől még a 20.századi Magyarország sok szegény vidékén is! Körülbelül fél kiló kenyeret fogyasztott ( 46,2 dkg), 20 dkg húsfélét evett, de jutott az asztalra napi 2 dkg hal, 2 dkg tojás( nem akarok beleokvetetlenkedni, hiszen nem vagyok a téma szakértője, de a tojást leginkább darabban szokták megadni), 6 dkg sajt, de színesítette az étrendet cukor, bor, pálinka, sör. A borok nagy része viszont elég gyenge minőségű volt. Normandia volt Párizs legnagyobb élelmiszer-beszállítója, innen származott a fővárosban fogyasztott szarvasmarhák nagy része. Nagyon tanulságos, számomra roppant elgondolkodtató Papp Imre írása, leszámol azzal az illozórikus képpel, miszerint a történelem ( legalábbis a gazdaságtörténeti dimenzió) az elmúlt évszázadok alatt a lassú fejlődés terepe volt.

Gulyás László Szabolcs:Vásári forgalom és vásározók a középkori Észak-Alföld és peremvidéke mezővárosaiban című írása szintén nem tanulságok nélkül való. Unikumnak számít a 105. oldalon található felsorolás-a történelemórákon ugyanis úgy tanítják, hogy vásár csak a nagyobb városokban volt, ott is évente egyszer vagy kétszer. Ehhez képest kiderül, hogy 15.században Debrecen 6, Várad és Eger hasonlóan hat, de Károly és Nagymihály 5-5.,Rimaszécs vagy Gönc 4-4 vásárt tartott. Az északkeleti régió telis-teli volt nagyvásárokkal, mg a kisebb falvak ( 50-100 fő) is rendeztek országos (valójában inkább csak regionális jelentőségű) vásárt. Ezek a vásárok voltak a kor bevásárlóközpontjai. A jó kereskedő, ha idejét és energiáját megfelelően beosztotta, szinte minden napra talált magának bevételi forrást. 

Számtalan remek írás, tanulmány formálja történelmi tudatunkat e könyv által.A Piacok a társadalomban és történelemben című , Halmos Károly-Kis Zsuzsanna-Klement Judit szerkesztő-triász által gondozott kötetet ajánljuk történészeknek, szociológusoknak, gazdaságtörténészeknek, és mindenkinek, akit érdekel a " történelem alulnézetből", a mindennapok történelme. 

Hajnal István Kör-Társadalomtörténeti Egyesület, Budapest, 2014.