Gyurgyák János:Európa alkonya?

 A könyv alcíme: Utak és tévutak az európai történelemben és politikában.
Mostanában sokat olvasni a publicisztikában Európa hanyatlásáról, alkonyáról, háttrébe szorulásáról,lemaradásáról az USA és Kína mögött. Éppen ezért kíváncsian vettem kézbe Gyurgyák János könyvét,választ akartam kapni arra kérdésre: valóban hanyatlik-e Európa,vagy csak a felszínen csónakázva tűnik így? A kiváló könyvből nem erre a kérdésre kaptam feleletet, hanem egy sokkal fontosabbra:arra, hogy miért nem tudjuk egyáltalán definiálni Európát, az európaiságot. Ez most egy rendhagyó könyvajánló lesz, kicsit továbbgondolom, egyúttal személyes véleményemet, tapasztalatomat is közlöm a Gyurgyák János által kitűnően feldolgozott témáról.Spoiler helyett.  

Megismerkedünk Európával, mint földrajzi fogalommal, feltesszük magunknak azt a kérdést:az ún. határországok ( Oroszország,Grúzia, Azerbajdzsán, Kazahsztán) tekinthetők-e földrajzi nézőpontból Európa részének? Megértjük, hogy Európa elsősorban kulturális-történelmi-gazdasági fogalom, s megismerkedünk azon kutatók legismertebbjeinek munkáival, akik megpróbálták meghatározni Európát, az európai életérzést. A lengyel Oskar Halecki, aki Európa-történetet írt, két ezredvéget különböztetett meg:a Krisztus előttit és utánit elválasztó elsőt, illetve az 1000 utánit. Szerinte innen indul a valódi európai történelem ( recenzens megkérdezi: akkor az ókori görögök, a rómaiak,a középkori gótok, az avarok, a kelták, a langobárdok, a honfoglaló magyarok és még nagyon sok nép története hová tartozik?). Halecki egyfajta spirituális egységnek látta Európát ( recenzens megjegyzi: a 16.századi pápák és reformátorok nem). Sajátosan vélekedik Halecki a francia forradalomról, szerinte- ha megmaradt volna alkotmányos keretek között- szervesen illeszkedett volna az európai hagyományokba. Ez a gondolat pedig, véleményem szerint, inkább az esszéista gondolatkísérlete, semmint egy történettudós nézőpontja. A történelemben a ha-volna alárendelésekkel el lehet ugyan játszani, de inkább csak az álmodozások szintjén.Gyurgyák bírálja Halecki Európa történetéről vallott álláspontját, különösen azért, mert az úgynevezett erkölcsi értékek és szellemi kvalitásokat a lengyel történetíró nem sorolja fel, csak a prori feltételezi, hogy voltak ilyenek. Jómagam ehhez anyit fűznék hozzá:minden civilizáció létrehozásához és működtetéséhez szükség van szellemi kvalitásokra. Az aztékok, a maják, a japánok, és valamennyi civilizáció rendelkezett szellemi vezető réteggel. Gyurgyák azért is bírálja Halecki Európa-koncepcióját, mert kihagyta elméletéből a szabadságot, ami az európai civilizáció ( és ha külön van kultúra, akkor annak is) szerves lényege.

Valahol, szerintem, itt érkeztünk el a könyv eszmei lényegéhez.A szabadság kérdéskörét ugyanis valamennyi Európa-koncepció érinti, Spenglertől kezdve ( aki a korabeli civilizációt dekadensnek, valami végső stádiumának tartja, a szabadságot pedig egyszerűen és hibásan a szabadossággal azonosítja),Bibó István korszakalkotó elméleti munkásságán át a megvalósult intézményes projektig, az Európai Unióig. Utóbbival kapcsolatban Gyurgyák azt kifogásolja, hogy már az alapító atyák sem fogalmaztak meg konkrét közös célokat, inkább csak általános megfogalmazásokat iktattak be különböző dokumentumokba. Így azután nem lehet eldönteni, hogy föderális, konföderális vagy nemzetek együttéléséből fakadó Európát szeretnénk. Ez a döntésképtelenség különösen veszélyes akkor, ha a kontinenst katonai és politikai válságok fenyegetik, illetve közvetlen szomszédságában jelentkeznek ilyenek. Nincs az Uniónak egységes álláspontja ilyen esetekre, testületek vannak, amelyek ilyen-olyan elvek és szabályok szerint döntenek. 
Elítélhetjük és folyamatosan bírálhatjuk ezt az állapotot, de annyit meg kell jegyeznünk, az európai vezetők mentségére:soha a történelemben nem fordult még elő, hogy 27, a csatlakozni kívánó országokkal együtt kb.45, államot kellett volna egységesen vezetni, irányítani úgy, hogy ezek a nemzetek nem egyesülnek közös birodalomban. Az ókori Kína esetében, a nyelvjárásokat is figyelembe véve, találkozunk hasonló jelenséggel, de ott ezek a kis népek egy hatalmas, centralizált birodalom részei voltak. Az EU-projekt tehát a világtörténelemben példa nélküli,éppen ezért nincsenek bejáratott sémák, csak- és itt a hiba- sokszor pártpolitikai érdekeket tükröző koncepciók. 

A szabadság az európai kultúra/civilizáció lényege. Már a keresztény vallás is hangsúlyozta az emberi méltóságot ( igaz, a gyakorlatban nem mindig tekintette prioritásnak...), a 18.században megszületett felvilágosodás pedig természetjogról, egyéni szabadságról írt és beszélt, alaposan kitágítva a keresztény szabadságkoncepciót, és eléggé zavarba hozva ezzel a tradicionalista világkép híveit. Ezt az ellentétet mai napig sem sikerült teljesen meghaladni. Mindenesetre Európa az a kontinens, ahol az egyén és a társadalom a legszabadabb. Szólásszabadság van, sajtószabadság, egyesülési szabadság, vállalkozás szabadsága, és még sokféle szabadság. Jómagam- és Gyurgyák János könyvének elolvasása után még fokozódott bennem ez az érzés- ezért vagyok optimista Európát illetően. Ahol az emberek szabadok, ott jogaik vannak, s ahol jogaik vannak, ott lehetőségeik is vannak. 
A másik, ami miatt optimista vagyok, az a gazdasági fejlődés.1945 után Európa elképesztő, a történelem korábbi időszakaiban elképzelhetetlen jólétben él, az egy főre jutó GDP ( amely, hogy közgazdasági nyelven fejezzem ki magam, csak korlátozott mértékben használható jóléti mutatóként) egyes országokban közelíti, sőt, mire ezt a bejegyzést olvassa, már meg is haladta az évi 100 000 dollárt ( Luxemburgban 122 000 dollár). Ilyen gazdag civilizáció nem veszhet el csak úgy. Óvjuk, védjük mindazt, amit mi, európai emberek létrehoztunk, és akkor Európa túléli a válságot. Ha van. Ajánljuk ezt a könyvet minden európai történésznek, politikusnak, és mindenkinek, aki európainak gondolja magát. 

Osiris Kiadó, Budapest,2018.