Kovács Csaba-Pál Viktor:A társadalmi földrajz világai

 Ez a könyv, kiváló tanulmánykötet, 2007-ben jelent meg a magyar gazdaság-és társadalomföldrjazi kutatás egyik vezető személyiségének, Dr.Becsei József professzornak 70. születésnapja tiszteletére. A kötetben közölt tanulmányok rnedkívül sokoldalúak, az infrastruktúra 21.századi helyzetétől a magyar települések demográfiájának alakulásától az adalékanyagoktól mentes, egészséges táplálkozásig. Jelen könyvajánlóban nem áll módomban minden itt közölt tanulmányról külön-külön írni, csupán arra vállalkozhatok, hogy A társadalmi földrajz világaiból, eből a több, mint 500 oldalas laudációból, néhány mondatban bemutatok néhány nagyon érdekes és a könyv megjelenése óta aktuális tanulmányt. 

Itt van mindjárt Abonyiné Palotás Jolán:Magyarország infrastrukturális fejlődésének néhány sajátossága című írása. Szerző, nagyon korszerűen, az infrastruktúra fogalmát átfogóan, komplexen értelmezi. A 19.oldalon található, Magyarország rendszerváltozás utáni infrastrukturális fejlődésének főbb indikátorai címet viselő táblázatot áttanulmányozva, örülünk is meg nem is.Örülünk annak, hogy 1989-hez képest 2004-ben négyszer annyian vettek részt a felsőoktatásban. Büszkék lehetünk arra is, hogy nőtt az ezer lakosra jutó távbeszélő főállomások száma. Az is valamelyest fejlődést jelenz, hogy a lakásokon belül nőtt a három- vagy többszobás lakások aránya. Nem tölthet el beüszkeséggel viszont az a tény, hogy az egy osztályteremre jutó tanulók száma is csökkent ( 2004-ben 21,4 volt), illetve, hogy jelentősen csökkent az újonnan épített lakások aránya- ez összefügg a demográfiai hanyatlással. Nagyon érdekes, sokoldalú, objektív tanulmány. 

Ugyanezt tudom elmondani Bajmóczy Péter:A népességfogyás területi különbségei Magyarországon című tanulmányáról. Mert igaz ugyan, hogy 1980-tól rendületletlenül fogyott a népesség hazánk egész területén, de ez a fogyás messze nem volt településeként ileltve regionálisan egyenlő mértékű. Egy, a KSH adatai alapján végzett számítás szerint az 1980-2001.közötti időszak népességfogyását tekintve ez a sorrend:
1.Budapest 2.Miskolc 3.Ózd 4. Makó 5. Orosháza 6.Csongrád 7. Dunaújváros 8. Hódmezővásárhely 9.Salgótarján 10.Szentes ( a 35. oldalon található táblázat alapján). Az 1949-1980. közötti időszakban pedig a Békés megyei Battonya lakossága fogyott leggyorsabban. 
Az a legérdekesebb, hogy a társadalomföldrajzi adatok túlmutatnak a politika retorikáján, illetve az ezek nyomán támadt közhiedelmeken. Makót, vagy pláne Csongrádot biztosan nem soroltam volna a leggyorsabban fogyó települések közé, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyeieket viszont igen, sőt, meglepődtem, hogy ebből a megyéből mindössze négy település szerepel a " legjobb" húsz között. A népességfogyásnak tehát sokféle oka, eredete lehet, nem pusztán a nagy szocialista ipari központok leépülése, az itteni munkalehetőségek megritkulása. Érdemes lenne ezt a tanulmányt elolvasni minden, huszadik századdal foglalkozó magyar történésznek ( is). 

Hajdú Zoltán:A település- és településhálózat-fejlesztési politika " nagypolitikai" összefüggései Magyarországon az államszocializmus időszakában című írása ( Szerző szerényen " rövid összegzés"- ként definiálja művét) lerombol minden, a Rákosi- és Kádár rendszerek humanizmusáról alkotott illúziót. Sztálin nyomán Rákosi, ennek nyomán Kádár azt tartotta, hogy város magasabbrendű település, mint a falu, a falu pedig magasabbrendű, mint a tanya. Megkezdődött egy ideológiai alapon nyugvó urbanizáció. 1951.decemberében osztályokba sorolták a településeket. 73 város illetve község került a fejlesztésre kijelölt települések közé, 1530 települést viszonyt gyakorlatilag leírtak, semmiféle átfogó fejlesztési koncepciót- és persze hozzá kapcsolódó pénzt- ezekre a településekre nem lehetett kitálálni, folyósítani. Budapestet és Miskolcot pedig " osztályon felüli" kategóriába sorolták- ezt később is lehetett tapasztalni abban, hogy pl. Budapesten sokkal jobb volt a könnyűipari cikkekkel való ellátottság, mint a vidéki megyeszékhelyeken. Ez a rendkívül embertelen koncepció később, módosult, enyhült, de lényegében mit sem változott. Ajánlom ezt a tanulmányt nemcsak társadalomföldrajzosok, hanem történészek szíves figyelmébe is.

Kovács Csaba és Pál Viktor remek kötetet szerekesztettek. A tanulmányok jól válogatottak, színvonalasak, nincs köztük " alibi" írás. Ajánljuk ezt a könyvet minden tásadalomtudósnak: földrajzosnak, történésznek, szociológusnak. 

Szegedi Tudományegyetem Gazdaság-és Társadalomföldrajzi Tanszék, Szeged,2007.