Kun Árpád:Takarító férfi

 Hát, azt azért szögezzük le:takarítani Norvégiában sem egyszerűbb munka, mint Magyarországon, legfeljebb kicsit ( nagyon) többet fizetnek érte...Kun Árpád legújabb könyve,a Takarító férfi,önéletrajzi ihletésű regény,több okból is kiváltotta forrón ügybuzgó érdeklődésemet. Először is:azon, hogy egy férfi takarít, Norvégiában senki nem akad fenn, sőt, a szociális otthonban még örömmel is látták a férfi munkaerőt, legalább lesz, aki emelgesse a beteget.E recenzió-sorok írója is volt szerencsés a takarítói mesterségben gyakorolni magát Magyarországon-szerencsére rövid ideig-, s egyesek ( főképp a középkorú hölgyek korosztályának tagjai) bizony megnézték, egyszer-egyszer szóvá is tették: miféle dolog az, hogy egy pasi takarít? Miért nem egy nőt küldtek?

A másik, ennél jóvabb mélyebb és szerteágazó kérdéskör:milyen egy magyarnak Norvégiában? Tényleg anyira más arrafelé az életmód,a kultúra? A válasz- Kun Árpád könyve nyomán- igen. Csak néhány különbség:
- az emberek alig vagy egyáltalán nem tartanak könyvet a lakásban, nálunk ennél azért még jobb a helyzet,bár sok örömre nincs ok
- teljesen más a társalgás, a mindennapi kommuniákció illemtana. Nálunk, ha valaki szó nélkül feláll és távozik, legjobb esetben nagyképűnek, rosszabb esetben síkbunkónak tartják.A norvégoknál pedig pontosan ez az illendőség:ha kell, váratlanul felállni, szótlanul eltűnni. Annyira tisztelik a másik emberi lény autonómiáját, hogy ha látják, hogy zavarnak ( megzavarnak valamiben, pl. olvasásban, autószerelésben, erdei kirándulásban),akkor szó nélkül odébbállnak. Ez náluk a tapintat jele, Magyarországon inkább- egészen másnak neveznék.
- nagyot nevettem a téligumis-epizódon.Szegény kis messziről jött magyar ( bocsánat, Kedves Árpád és Bori) az irányban kér segítséget szomszédaitól, hogy vajon a sarkkörhöz eme közelségben mikor kell felrakni gépjárművükre a téligumit. Nem kapnak érdemleges választ.Az északi ember ugyanis annyira tiszteli más tulajdonát, hogy nem akar abba beleszólni ,hogyan bánj szegény autóddal.Az az autó a te tulajdonod,Te vásároltad,bánj vele Te.Dönts Te.Úgy vannak az egésszel, hogy aki autó-ügyben van szüksége tanácsra, forduljon a szerelőhöz, vagy az autó eladójához. Tisztelik a más tulajdonát. Erre egy másik példa:Amikor órákon át nyitva marad a ház ajtaja,senki emberfia nem hatol be, csak egy éhes macska. No meg egy szarka. Igen,a madár...Nem mondom, hogy ez az olykor  távolságtartónak tűnő skandináv attitűd mindenben szimpatikus, viszont el kell ismerni:önállóságra nevel. 
- mint ahogy önállóságra és egészségre és erőre nevelik a gyereket, már az óvodában. Érdekes és tanulságos epizódja a Takarító férfi című könyvnek, amikor is Bori, az anyuka, a gyerekért megy az oviba.Rémüldözőn látja, hogy kis porontya ott ül a hideg sárban, és vígan játszik. És még rémültebben konstatálja, hogy óvónéni nem szól rá.Merthogy itt is norvég a logika:a gyerek immunrendszerének erősödnie kell ahhoz, hogy a hideg Északon megéljen, ahhoz pedig, hogy a gyermeki immunrendszer erősödjön,ki kell tenni bizonyos próbáknak, ingereknek. Nem is lett  a sárban játszó kis Valinak semmi baja. Csak erősödött az immunrendszere.
-mi itt, Magyarországon, keveset tudunk a migrációról, mivelhogy nálunk nincs. Kun Árpád könyvét olvasva rájövünk, hogy a befogadó országok sem egyformán bánnak ám a menekültekkel. Érdekes és gyomorforgató, ahogy a bevándorlási hivatal munkatársa( hatáskörét féltve) reagál Árpád azon kérésére, hogy takarítani szeretne egy migránsnál... 
-nagyon szomorú voltam, amikor olvastam Bori diakóniai szolgálatának- hát, mondjuk úgy, felemás eredményéről. 

Viszont hadd emeljem ki:a kortárs írók közül kevesen tudják Olvasóikat olyan szép tájleírásokkal megörvendeztetni, mint Kun Árpád. Igaz, a megörökítendő táj sem akármilyen....Aztán ( s talán ezzel kellett volna kezdenem):a regény cselekményét voltaképpen a gyermekek adják. Ahogy az egyik vegetáriánus lesz, és már a parmezánsajtot sem akarja megenni,vagy ahogy lefele csúszik a lépcsőkorláton, ahogy a játékaikat szanaszét hagyják, ahogy csak egy bizonyos zoknit hajlandó felvenni a kislány. Olyan jó volt olvasni ezt az ízig-vérig családi regényt, hogy más családoknak is szíves figyelmébe ajánlom. Érdekes, olykor megható, olykor tragikus, olykor szórakoztató könyv a Takarító férfi, együltömben elolvastam, és nem bántam meg, hogy rászántam azt a délutánt. 

Magvető Könyvkiadó,Budapest,2022.