Sverker Johansson:A nyelv eredetéről

 Gondolkodtunk már azon, valójában miért is tudunk beszélni? Miért van az, hogy egy nyelvtani szabályt egy példán megtanulva a többi példán is alkalmazni tudjuk azt? Sverker Johansson könyve a nyelv eredetébe vezet be bennünket, mélyen alászállva a történeti múltba, egészen az Australopithecusok koráig. Végleges válaszokat nem ad a könyv, a tudomány jelenlegi eredményei mellett ez nem is lehetséges. Viszont nagyon ügyesen kérdez, ami az Olvasó számára valóságos intellektuális aranybánya. 

Megtudjuk, a filozófia és a nyelvtudomány klasszikusai közül kik foglalkoztak már a nyelv eredetével, és milyen eredményre jutottak. Kiemeli a Szerző a sokak által a nyelvészet megalapítójának tartott Monboddo véleményét, aki fogsagban tartott orángutánok példáján mutatta ki, hogy az emberi nyelv kialakulása az utánzás készségére vezethető vissza. Herder, a 18.század német filozófusa az ember generális világszemléletével, sokoldalú érdeklődésével hozta összefüggésbe a nyelv kialakulását. Mint johansson írja, sokéves álom után az 1990-es években kapott újabb lendületet a nyelv eredetének kutatása, különösen Steven Pinker és Jim Hurford kutatásai révén. 
Részletesen elemzi a Szerző a világhírű amerikai nyelvészprofesszor, Noah Chomsky álláspontját, aki szerint a nyelv egyszer csak megjelent, mint az emberi kommunikáció eszköze. Nincs állati előzménye, nincs evolúciós elődje. Ez az úgynevezett generatív elmélet sok kritikát kapott. ( Recenzens eltűnődik azon, hogy ha nem Chomsky elmélete az igaz, akkor pl. az egyes hangzótípusok is fokozatosan jelentek meg? Létezik, hogy volt emberelőd, aki már ki tudta ejteni a d hangot, de nem tudta kiejteni a k hangot, ki tudta ejteni, hogy a, de nem tudta kiejteni, hogy á? Akkor hogyan kommunkált? D hangokat alkalmazott? furcsa lenne...). 
Egy külön fejezetet szentel Johansson- tekintettel a lakosság igencsak hiányos nyelvészeti műveltségére- az emberi nyelv alapjainak: szófajok, mondatok, morfémák, találkozunk itt a középiskolai tankönyvek által nyelvtanórán hasznos fogalmakkal). Eltűnődhetünk azon is, van-e az állatoknak nyelvük. A fejlett emlősállatok közül a csimpánz, a bonobo, a delfin, a madarak közül a szarka kerül gyanúba, mintha nekik már lenne. Johansson részletesen kielemzi a Charles Hockett amerikai nyelvész által az 1960-as években megfogalmazott, elvileg minden nyelvre igaznak mondott kritériumokat. Megismerkedünk a generatív, a konnekcionista és a funkcionális nyelvtannal ( recenzens úgy érzi, itt el kell mondani álláspontját:szerintem az igazi a konnekcionista és a funkcionális valamiféle szintézise). Érdekes kérdéseket vet fel Johansson a nyelvtanulással kapcsolatban: mikor tekinthető egy gyermek nyelvhsználata kiforrottnak, teljes értékűnek? Az állatok képesek-e megtanulni nyelveket? A robotokkal meg lehet-e tanítani egy általuk korábban nem ismert nyelvet ( ez a kérdés igencsak aktuális, lévén hamarosan beköszönt, vagy már be is köszöntött, a mesterséges intelligencia kora). Van-e nyelvi génje az embernek? Igaz-e, hogy a FOXP2 gén felelős az ember nyelvi készségeiért? És hai gen, akkor miért található ez meg állatokban? 

A nyelv eredetéről szóló könyvek között Sverker Johansson munkája kiemelkedően magas színvonalú. Bemutatja az összes fontosabb elméletet, szintetizáló gondolkodású, ugyanakkor nyevében, stílusában végtelenül kedves, laza, egyáltalán nem szobatudósi gondolatmenetű alkotásról van szó. Ennek a könyvnek ott a helye minden magyartanár vagy bámilyen más, nyelvvel foglalkozó szakember polcán.

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2021.Fordította Papolczy Péter ( kitűnően!).