Türke András István (szerk.):A jelenkori Franciaország 2. kötet

 Mint azt már egy korábbi bejegyzésben írtuk, ezt a könyvet annyira jelentősnek, fontosnak tartjuk, hogy a két kötetéhez külön-külön írunk ajánlót. Türke András István és csapata mestermunkát végzett, nagyszerűen bevezeti és elmélyíti Olvasóit a jelenkori Franciaország politika- és társadalomtörténetében. 

Megtudjuk, hogyan hatottak a 18-19. század francia alkotmányai a huszadik század alaptörvényeire. Részletes elemzést kapunk a De Gaulle-féle 1958-as, az erős elnöki hatalmat törvénybe iktató alkotmányról, valamint az ötvenedik évfodulójára készült, Nicolas Sarkozy államfőhöz köthető nagy generale-ról, azaz általános rendezésről. De nem maradnak ki az időközben elfogadott módosítások, a gyarmatügy, az Óceániában található Új-Kaledónia függetlenségi harca sem, s valljuk be: ezekről a legtöbbb magyar Olvasó vajmi keveset tudott eddig. Képet kapunk az Ötödik Köztársaság intézményrendszeréről, megtudjuk, mi a szerepe a Nemzetgyűlésnek, a Szenátusnak, mi a viszonya a mindenkori köztársasági elnöknek, a mindenkori miniszterelnökkel. Érdekes, s kicsit furcsának tűnik egy demokráciában a kormányértekezlet, ahol résztvesz az álamfő is, s ahol utóbbi egyszemélyes döntéseket hoz. Ez Európa más országaiban elképzelhetetlen.
Elgondolkodhatunk azon, hogy ha franciák lennénk, és választójogunk lene,támogatnánk-e a cohabitation rendszerét, vagy inkább a két felelős vezető közötti összhang mellett tennénk le voksunkat. 
Bepillantást nyerünk a francia-német kapcsolatok történetébe. Olyan kulisszatitkokat tudunk meg, mint hogy pl. Konrad Adenauer német kancelllár nagyon félt egy francia-szovjet(!) szövetségtől a hidegháború alatt. Középiskolai történelemoktatásunkban az Elysée-szerződés gyakorlatilag ismeretlen fogalom, azt gondolom, van olyan jelentőségű ez a francia-német megyezést írásba foglaló dokumentum, hogy foglalkozni kellene vele. Nagyon érdekes dolgokat tudhatunk meg a német egyesítés és Franciaország viszonyáról. 
Az ország mindig is hajlamos volt a politikai szélsőségekre, lásd pl. a francia forradalom idején a terror, vagy éppen a " nagy félelem" időszaka. Remek tanulmányt olvashatunk a francia szélsőjobb és szélsőbal 1945 utáni történetéről, nagyon objektív, a demokráciát fontos normának tekintő szemléletű művel örvendezette meg az Olvasót Szénási Éva. Különösen érdekes az, hogy a kommunisták milyen eőrsek voltak ebben a demokratikus országban.
Komoly problémát jelent az országban központi hatalom és régiók, önkormányzatok viszonya. Nagyon erős a regionalizmus, a franciákat saját szűkebb pátriájuk politikai ügyeiben könnyű megszólítani. De nagyon fontosi nformációkat kapunk olyan témákban, mint a francia jóléti állam ( másképp működik, mint a skandináv modell), a Közép-Európával kapcsolatos politika, vagy éppen az oktatáspolitika ( recenzens szerény véleménye:Franciaországban az oktatás kissé nagyon is átpolitizált, ha többet foglalkoznának a szakmával, kevesebbet a tüntetésekkel, talán jobban járnának. De ez csak magánvélemény....). 

A jelenkori Franciaország kitűnö könyv. Ajánljuk elsősorban történelem iránt érdeklődőknek ( tanárok, egyetemisták), politológusoknak, és mindenkinek, akit érdekel ennek a sok tekintetben furcsa, sok tekintetben követendő országnak a múltja, jelene, és talán a jövője is. 

L'Harmattan Kiadó, 2021.