Jean Villain:Franciaországi riportok

 Jean Villain riportkönyve elvezet bennünket a huszadik század második felének Franciaországába. Nem, nem a tangóharmonikás, menő-szépfiús-romantikus országba, hanem Európa egyik legnagyobb államába, annak is mindennapi valóságába. Ajánljuk ezt a könyvet újságíróknak, azért, mert így kell riportot írni, ahogy Villani teszi: irodalmi eszközökkel, de objektíven, okosan, a mögöttes társadalmi- gazdasági tényezőket sem figyelmen kívül hagyva. Továbbá ajánljuk ezt a könyvet jelenkorral-újkorral foglalkozó történészeknek, mert kevés alkalma nyílik arra egy kutatónak, hogy a múlt embereinek hétköznapjaiba is bepillantson. A Franciaországi riportok erre ad lehetőséget. 

A Valami bűzlik Mont Sant-Micehelben című riport egy igen visszataszító jelenséget elemez:a keresztény vallás elüzletiesedését. A sziklán fekvő patinás kolostor ma belépőjegyet fizető turistákból él és gyarapszik, virágzik a giccses emléktárgyak piaca. A várható bevétel már fontosabb lett, mint a hit. Villain legalábbis így látja. 

Látogatás egy alvó-városban. Villain itt a sarcelles-i mintatelepülést mutatja be. Az egykor kiemelkedőnek álmodott hipermodern várost elözönlötték a kisfizetésűek, nyomukban pedig a bűnözők- akik sokszor Dél-Európából, például Portugáliából érkeztek. Hiába csapott a média akkora felhajtást a mintatelepülés körül, a valóság egészen más. A lakások közötti elválasztófalak vékonyak, gond van a szociális helységek állapotával, az iskolákban pedig egy osztályba 30-46 gyermek jár ( utóbbi még Magyarországon is " becsületére válna" az oktatási rendszernek). 

A Két szál piros rózsa és más semmi című riport a világhírű temetőbe, a Pére-Lachaise-be vezet bennünket. Talán ez a leginkább irodalmi riport a kötetben szereplők közül. Szemünk előtt lebeg a szétlőtt kapu, a Grand Boulevard, a második világháború áldozatainak szentelt emlékmű. Mi magyarok, pedig irigykedhetünk: a párizsi kommün áldozatainak emlékhelye közelében található annak a Thiers miniszterelnöknek a kriptája, aki szétlövette a kommunárok tüntetéseit. És ez ellen a mai Franciaországban senki nem emel szót. 

A divat birodalmának múltja és jelene. Szerző itt észreveszi azt a jelenséget, melyet még sok divatszakmabeli is csak későn vett észre: a divat középosztályosodását. A méregdrága, a leggazdagabbaknak szánt holmikból egyre kevesebbet adnak el- recenzens szerint ennek oka lehet ezen viseleti darabok sokszor kirívóan extrém volta is- és egyre inkább a középosztálynak szánt ruhadarabok hozzák a bevételt a nagy divatházaknak. Bepillanthatunk a varrónők életébe is- hát, ez még, Franciaországban sem volt túl rózsás. 

Hogyan éltek a franciák az 1960-as években? A Még néhány szót a bérekről, fizetésekről, és a nyugdíjakról című riportból ezt tudhatjuk meg. Minden negyedik munkás fizetése 500 frank alatt volt. 347 500 mester átlagban 1252 frankot vitt haza havonta. Több, mint ötmillió gyári segédmunkás pedig 677 frankot vitt haza átlagosan. A kereskedelmi dolgozók évi átlagbére 5703 frank. Ezek nem igazán magas bérek. 30 évi szakmunka után egy átlagos francia munkás nyugdíja 181 frank és 70 centime! Finoman szólva sem beszélhetünk jóléti államról...

Leszámolás az illúziókkal? Társadalomkritika? Valami ilyesmi. Jean Villain könyve megdönt rakás közhelyet, melyet a 20. századi Franciaországról elképzeltünk. közel visz ahhoz, amit messziről irigyeltünk. És így, közelről, már távolról sem irigylésreméltó az egész.

Gondolat, Budapest, 1970.Fordította Benkő Erzsébet. 

Itt a Kiadó weboldala!