Wilhelm Zoltán:India regionális földrajza

 Meg lhet-e írni egyetlen könyvben egy oly hatalmas, kontinensnyi ország regionális földrajzát, mint India? Wilhelm Zoltán nagyszerű könyve bizonyítja, hogy igen. A rendkívüli tudományis igényű, adatgazdag, sokszor korábbi toposzokat cáfoló, mégis jól olvasható stílusban megírt könyvet nemcsak földrajzosoknak, hanem történészeknek, néprajzosoknak, vallástörténészeknek, és természetesen utazóknak, érdeklődőknek ajánljuk. 

Furcsa egy ország ez az India- recenzens számára legalábbi ez szűrődött le a könyv elolvasását követően. Az ország egyik részén állatok és emberek pusztulnak el a szárazság miatt, másik részén meg olyan vízbőség van, hogy árvizek akadályozzák a normális életet. India annyira hatalmas, és olyan sok poton vitatottak a határai, hogy különböző források különbözőképpen adják meg a határokat, és az ország területét, amint azt a 24. oldalon található táblázat is tanúsítja.Olyan, a legtöbb Olvasó által még névről sem ismert, ugyanakkor hatalmas tájegységeken járunk, mint a Malwa-vidék, a Bhundelkhand-vidék( utóbbi  nagyobb, mint Magyarország fele), vagy a nelvtörőnek is kiváló Vindhyancal-Baghelkand vidék, mely amúgy nagyobb ,mint hazánk és Szlovákia együttesen. Óriási távolságok, nagy magasságok és szédítő mélységek, távolságok, hatalmas, egykor néptelen területek, mint Chotanagpur. 
Szerző részletesen ismerteti az eges természetföldrajzi vidékek
-történelmét
-geológiáját
- felszínét és vízhálózatát, érintve a vízgazdálkodás kérdéseit is
- éghajlatát ( megtudhatjuk, hogy a monszun sem mindenütt egyforma)
- természetes növénytakaróját
- talajait
- ásványkincsit, utóbbinak gazdagsága elképesztő
De nem maradhat ki India gazdaság-és társadalomföldrajza sem. Rámutat, hogy amikor Nagy-Britannia meghódította Indiát, akkor az a világ legurbanizáltabb része volt.Ennek látszólag mond ellent az az adat, hogy 1901-ben az indiai lakosságnak mindössze 11 százaléka élt városokban. 1941-ben 49 város lakosszágszáma lépte túl a százezret. 1947 után pedig egy döntő fontosságú folyamat indult el: a hagyományos indiai kisvárosok, ak ézművesség korábbi központjai hanyatlásnak indultak, míg a millió feletti városok lakossága egyre csak nőtt. Egészségtelen településszerkezet?-tehetjük fel a kérdést. Egészségtelen modernizáció- hangozhat a felelet. több amerikai gazdaságtörténész úgy véli, India ki akarja hagyni a saját ipari forradalmát, és a mezőgazdasági civilizációból egyenesen a szolgáltatáskon alapuló úgynevezett tercier-szektortúlsúlyú gazdaságba kíván átlépni. Wilhelm Zoltán részletesen elemzi ezt a folyamatot, felsokarkoztatja a pro és kontra érveket, az Olvasó pedig dönthet, vagy éppen nem dönthet. Szól a mezőgazdaság( a legtöbb törpegazdaságban nem használnak traktort, mert akkor mi lesz az ember munkájával...) vagy éppen az oktatás modernizációjáról is. Utóbbi eléggé felemás: a képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjében kiválóan képzett informatikusok, akik helyt állnak az amerikai piacon is, a másikban gyermekek tömegei, akik negyedik osztályos korukban nem tudják megoldani az elsős matekfeladatokat. 
Nagyon fontos az India regionális fölrajza című könyvben az, hogy megcáfol olyan, a népszerűsítő irodalomban elterjedt toposzt, mely alaposan félre-formálta az indiai civilizációról kialakult képünket. Ilyen toposzokat cáfol meg Szerző példának okáért a Tadzs Mahalról, amely épület lassan India jelképévé válik, pedig valódi jelentősége nem akkora. 

India a hatalmas ellentétek országa. Wilhelm Zoltán könyve remekül érzékelteti ezt, bemutatja az ellentétpár mindkét elemét, a fényeket, az árnyakat is. Azt gondolom, ha valaki meg akar ismerkedni Indiával ( de nem ám csak az egzotikumok szintjén), akkor ezzel a könyvvel kezdje! Megéri a fáradságot, jó olvasni, igazán érdekes!

Publikon Kiadó, Pécs, 2015.