Mattyasovszky Jenő-Kulcsár Ödön:Hód és a picike ember, avagy szeretnek táncolni a lányok

 Mattyasovszky Jenő, a huszadik század népszerű bestseller-írója 1984-ben elment közülünk, viszont maradtak ötletei, kéziratai. A Hód és a picike ember...ötletét Kulcsár Ödön formálta regénnyé, és a könyv 1990-ben, rendszerváltás idején jelent meg. Ennek lesz jelentősége. Az alábbiakban, kedvicsinálónak, egy rövid spoilert közlünk, a kötet pedig jobb antikváriumokból még beszerezhető. Természetesen minden krimkedvelőnek ajánljuk. 

A történet egy magyar mulatóban indul, ahol is Helder úr éppen új táncoslányokat keres, de valahogy egyik sem az igazi. Az egyik túl fiatal, a másik túl férfias, markáns, a másik túl gátlásos, stb.Tudni kell a meglehetősen furcsa természetű tulajdonosról, hogy feleségével való házassága régesrég megromlott, úgyhogy időnként, az asszony beleegyezésével, egy-egy lányt felvisz a lakására...Megjelenik Tal úr, ahogy ma mondanánk, a csendestárs, nem éppen jó hírekkel. Ezután Olaszországba ugrunk, ahol is Gina- eredeti nevén Gizella- sorsát követhetjük nyomon. A rendkívül jó családból való fiatal lány disszidált( fiatalok kedvéért: engedély nélkül Nyugat-Európába távozott). Azzal áltatja magát, hogy Benito, szicíliai barátja, szereti őt. Ám a férfi egyre többet féltékenykedik, veri a lányt, ráadásul barátai a helyi maffia tagjai közül kerülnek ki, ami miatt Gina szerfelett aggódik. Egy nap Benito közli Ginával, hogy Magyarországon bonyolítanak le akciót. A lány fél, hogy lecsukják, erre csinálnak neki egy hamis útlevelet. (Az a zseniális a regényben, hogy a könyv kétharmadáig az Olvasó sem tudka, miféle akcióra készülnek a bűnözők!Csak sejtései lehetnek.)
A cselekményben mindvégig jelen van egy kis, picike ember, aki korábban cirkuszi artistaként dolgozott. Nem tudjuk, ki ő, a jó vagy a rossz oldalon áll-e, mindenesetre nagyon titokzatos. Követi Heldernét, nyomoz Somodi, az akció sofőrje után, a legváratlanabb helyeken és időpontokban tűnik fel. Tal, az akció vezetője, külön kiköti, hogy egyelőre ne bántsák, hadd tudják meg, igazából kicsoda. Dolgozik-e valakinek, vagy csak valami személyes nézeteltérése van valamelyik "csapattaggal". 

A korábbi Hód-kötetekhez viszonyítva van ám egy igen jelentős újdonsága a "picike ember"- könyvnek. Míg a Kádár-rendszerben írott reality-krimikben a rendőrség szinte tökéletes, addig itt, a rendszerváltás után már megjelennek apró bírálatok is. Nagyon bürokratikusnak ábrázolja a rendőrséget a Szerző, s bizony, nyomozati munkája sem tökéletes. Benito például észreveszi, hogy figyelik, meghívja az álcázott zsarut egy presszóba, az bolond fejjel vele is megy, isznak, s amikor a lebukott figyelőember már az asztal alá gurul, Benito meglép a hátsó kijáraton. Kádár-korszakban írott krimiben ilyesmi elképzelhetetlen lett volna. Hiába, a demokratizálódással együtt járt a pozitív hatásúnak vélt kritika. Persze, főhősünk, Hód, ugyanaz a ravasz, jó színész, és persze hibátlan karakter, mint korábban volt.