Hilbert Attila-Bessenyei István:Felsőoktatás és tudománypolitika az Európai Unióban és Ausztriában az EU-tagságot megelőzően

 Ez a könyv az Európai tükör műhelytanulmányainak 13.kötete. Rövid terjedelemben, de alaposan 8ahogy mondami szokták: mélyfúrás-szinten) feltérképezi témáját. Hilbert István és Bessenyei Ferenc rendkívül alapos, objektív, a legmagasabb tudományos igényeknek mindenben megfelelő dokumentumot bocsátott a magyar Olvasók rendelkezésére. 
Megtudhatjuk, hogyan vált a felsőoktatás a gazdaság és az európai integráció szerves részévé. Megismerhetjük azokat a tendenciákat, melyek a kutatás idején jellemezték az EU felsőktatását:
- hallgatói létszám jelentős növekedése
- globalizáció
- kutatásorientált képzés mellett megjelennek a gyakorlati képzések is
- az alapképzésen és a felsőfokú továbbképzéseken kívül további formák
- egyes képzési formák közötti átjárhatóság biztosítása, rugalmasság
- az élethossziglan szóló tanulás programja

Választ kapunk arra kérdésre, van-e az EU-nak közös felsőoktatás-politikája, hogyan rendelkeznek erről a különböző nemzetközi szerződések ( Róma, Maastricht).Megismerhetjük azokat a proritásokat, preferenciákat, a nyitottságot, a versenyelvűséget, amelyek jellemzik a Unió közös felsőoktatási programjait. Megtudhatjuk, hogyan érvényesül a hálózatépítés a felsőoktatásban. 
Ha előrelpozunk a 31. oldalra, láthatjuk, hogy 1991-ben hogyan tagolódott végzettség szerint az osztrák társadalom. Meglepő, de majdnem ugyaúgy, mint a magyar. A lakosságnak csak 2,5 %-a rendelkezett egyetemi végzettséggel, 21,3 % csak az általános iskolát végezte el, 39,7 százalék végzett szakmunkásképzőt, 13,5 szakközépiskolát, 10,6 technikumot, 12,4 % gimnáziumot. Recenzens elképedt a felsőfokú végzettségűek ily alacsony voltán!! Bessenyei István idézi azokat az értékeléseket, melyek az osztrák oktatáspolitikáról elhangzanak: tekintélyelvű, konzervatív, elitista, irányítása pedig túlbürokratizált. ( recenzens megjegyzi: akkori politikusaink nem éppen ezt mondták, sőt, idealizálták a Nyugatot, intelligensebb ,emokratikusabb, rugalmasabb társadalomként mutatva be azt). Szó esik a szakmunkásképzés dilemmájáról: a szakszervezetek sürgetik, hogy a szakmunkások mehessenek egyetemre, a munkaadók viszont ezt nem szeretnék, mert akkor ki marad meg szakmunkásnak...). Megismerhetjük, hogyan illeszkedik be a felsőoktatás álatlaános rendjébe a szakfőiskolák intézménye. Részletes adatokat ( megjegyzem: vitatott adatokat) közölnek a kutatásfinanszírozásról: az osztrákok panaszkodnak, mert túl keveset kapnak vissza az EU által finanszírozott kutatási pénzekből.
Egy szó, mint száz:az oktatás ott sem volt fenékig tejfel, soha. mi magyarok, irigyekdve tekintettünk az osztrák egyetemekre, a feltételrendszerre, az infrastruktúrára, de azért ott sem volt minden tökéletes. Hilbert Attila és Bessenyei István: Felsőoktatás és tudománypolitika az Európai Unióban című könyve ezt nagyszerűen megvilágítja. Tudománypolitikával, EU-val foglalkozó szakemberek figyelmébe ajánljuk. 

Integrációs és Stratégiai Munkacsoport, Budapest, 1997.