Péntek Imre:Hajtűkanyar

Péntek Imre: Hajtűkanyar című köete a költő 2002-2012. között megjelent verseiből tartalmaz válogatást. E rövid könyvajánlóban természetesen nem áll módunkban minden költeményt külön-külön elemezni, inkább bizonyos tendenciákat, mozgásokat emelünk ki ebből a nagyszerű könyvből. Általános jellemzőket keresünk az egyedi között. 

Nagyon fontos közös tartalmi jellemzője ezeknek a verseknek a közéletből való kiábrándulás művészi megfogalmazása, leszámolás azon hittel, hogy a történelmi-politikai rendszerváltás, az intézményrendszer reformja egyúttal gyökeres erkölcsi megújulást is hoz a társadalomban. Az intézmények, a közösségek, a "hatalmi lárma" nem képesek az egyén szükségleteit kelégíteni, olykor antihumánusak, az egyén pedig marad magának, boldogul, ahogy tud. Nem tehet mást. Mindeközben az " Ügyes fickók" megőrizték hatalmukat, ráadásul alaposan és irritáló módon meggazdagodtak. 

Péntek Imre könyve más szempontból tekintve is nagy leszámolás: az összegzés illúziójának a vége. A részekből, az aprócska mozaikdarabkákból a 21.században nem áll össze az a bizonyos nagy egész, amire talán minden alkotó vágyik/vágyott pályája elején. Túl sok a zavaró elem, az emberek nem tudnak kohéziós erőket kovácsolni. A " törvényírásra kész kezek" lehanyatlanak. " Őrült, unt alakzat" állt össze a világsorsfordító rendszerváltások után. Nincs általánosan elfogadott rendszer, csak az erkölcsi relativizmus, az viszont mindenhol látható. A " bölcs teóriák" halomra dőltek, a világ nem magyarázható koherens módon és nézőpontból. A kifejezés minősége, az anyanyelv folyamatosan romlik. Vége van az olcsó vigaszoknak is " sramli se szól" az ismerős kerthelyiségben ( a kerthelyiség, ha jól értem,Magyarország metaforája). Isten is csak " vigaszágon" segíti az Istentől elszakadt embert, de jó tudni, hogy fohászkodni azért még érdemes. Menedéknek pedig- itt most Csokonaira is emlékezhetünk- ott van Égerzúg, az " árnyas menedék". 

Nagyon elbűvöl Péntek Imre humora. Nem az a "lackfis- mindent elsöprő- két napig ezen röhögök" poénhalmaz, hanem jól odatett, meglepő képzettársításokon alapuló humor ez, nagy rutnnal, pontosan annyit csöpögtetve-adagolva belőle, ami nem vonja el az adott versrészlet magasabbrendű értelmét. A " nádi ringyók" fütyülnek, a legyet agyoncsapkodó mégkérdezi, mit legyeskesz itt, a demokráciát lenyakazták, " Moszkvától Nagy Ideáig" tart az a bizonyos dürrögés, amiből nekünk nem jöhet ki semmi jó. Finom,érzékeny szóviccek, képtelen és mégis valós helyzetek. Jó, minőségi humor ez, akárki bántsa. 

Érdemes lenne a Félrebeszéd című művet, pontosabban: annak műfaját, meghonosítani, tovább növelni a magyar költészetben. Rengeteg teret ad a humornak, a nyelvi játéknak. Voltaképpen ál-prózavers, ha ügyesen formálják, belefér egy regény. 
Kinek ajánlom a Hajtűkanyar című könyvet? Ajánlom a költőknek, a költészetet még kedvelőknek, a hobbiból Olvasóknak, a magyar szakos egyetemi hallgatóknak, a mindenféle tanároknak a humaniórák mezején, a szakmájukból olykor kipislantó művészeknek, a gomboknak, kik olykor tűvé lesznek, s ha eltűnsz, két napig tűvétesznek, aztán továbblépnek. Ez a költészet. 

Magyar Napló, 2012.