Kévés György:Építészet kapitalizmusból kommunizmusba és vissza

 Kévés György könyve egyszerre építészeti ismeretterjesztő munka, emlékirat, és igen jó történelmi könyv. Az Építészet kapitalizmusból a kommunizmusba és vissza című, szakmai és emberi önéletírás nyomon követi a magyar építészet 20.századbeli fejlődését,ám ezt beágyaza egy igencsak szomorú epizódokkal jellemezhető történelmi kontextusba.

Megismerhetjük a Szerző gyermekkorát, családját,amely család igencsak elvhű, példamutató nevelést biztosított, egészen széthullásáig. Megtudhatjuk, hogyan élt Kévés György családja a második világháború után, hogyan jutott eszébe Szerzőnek, hogy építész legyen, s miért nem vették őt fel egyből a Műegyetemre ( elárulom:politikai okokból). Aztán, mikor a politikai akadályok elhárultak, Szerző bejuthatott a " Műszakira", remek tanáregyéniségek szegélyezték útját: Dr.Szendrői Jenő,  Dr.Csonka Pál, Dr.Major Máté, Dr.Weichinger Károly. Nagyszerű ötlet volt Szerző részéről, hogy külön fejezetet szentelt ezeknek a nagyszerű építészeknek, mára nyugodtan nevezhetjük őket szakmai legendáknak. Kévés György igen határozottan kifejti véleményét a sztálinista rendszrű oktatásról, amikor is hirtelen több száz építészhallgatót vettek fel, népgazdasági szükségre hivatkozva. Képet kapunk az akkori pályakezdő diplomások nehézségeiről, de megismerjük azt a meglehetősen laza légkört is, ami akkoriban az IPARTERV-nél, de más vállalatoknál is uralkodott (rengeteg alkohol és munkahelyi szex). Nagyon izgalmasak az 1956-os forradalom és szabadságharcról szóló fejezetek, nem lehetett veszélytelen dolog akkoriban igazolványok nélkül mászkálni Budapest utcáin (merthogy az ifjú és hebehurgya Kévés ott felejtette dokumentumait egy ruhatárban. Megtudhatjuk, miért kezdett Szerző, akkoriban szokatlan módon ,építészeti magánpraxisba, és részletesen elemzi Szerző az új gazdasági mechanizmusnak a magyar építészetre gyakorolt hatását is. 
Legnagyobb hibának Kévés az építésztársadalom folytonos megalkuvását látja, mert így a szakmai szempontok eltörpülnek a politikai aspektusok mellett. Mindez személyi szinten is erőteljesen jelentkezett és sajnos, jelentkezik a rendszerváltás után is. 
Megtudhatjuk, hogyan ismerte fel a hatvanas évek magyar építészgenerációja, hogy fényévekkel le vagyunk maradva Nyugattól. Hogyan kerestek minden alkalmat arra, hogy Európa boldogabb felébe utazzanak, hogy figyelhessenek, hogy találkozzanak a szakmai újításokkal. Kévés György St.Lous- ban folytatott egyetemi tanársága az egyik legjobb fejezet a könyvben. Megismerhetjük napjaink egyik legismertebb budapesti épületének, az Orczy Városközpontnak kálváriáját is. 

Nagyon sokrétű, tartalmilag rendkívül összetett könyvet alkotott Kévés György. Ajánljuk mindenkinek, aki hivatásszerűen vagy amatőr megközelítésben érdeklődik az építészet iránt. Nagyon sokat mond a ma embere számára is. Azt gondolom,az utánunk következő generáció is haszonnal forgatja majd. 

Építészet és Művészet Kévés Stúdió Galéria,2020.