Nádas Péter:Rémtörténetek

 Aki az elmúlt évtizedekben megszokta Nádas Péter hihetetlenül mély, akér filozofikusnak is nevezhető prózáját, annak számára igazi, örömteli meglepetés lesz a Rémtörténetek stúlusa, története, mondanivalója. Nádas Péter megpróbálkozott valami olyasmivel, mit még sohase csinált- és a próbálkozás sikeresnek bizonyult. A Rémtörténetek az egyik legjobb Nádas-regény. Fiataloknak szól elsősorban az alábbi tanács:aki még nem találkozott az Európa-szerte ismert magyar író életművével,szerintem ezzel a regénnyel kezdje! 

Adott egy kis falu, valahol Magyarország közepén, a Duna partján ( egy recenzens ezt a falut Kisoroszival azonosította, más recenzensek ezzel nem értenek egyet). Az események ideje valamikor az 1960-as-1970-es évek. A narrátor nem más, mint a falu nyelve, azaz a falu kollektív szelleme. Az egész történet egy nyári hosszú hétvége alatt játszódik.Elképesztő a forróság, de Teréz, és napszámosa, Róza, kimennek a szőlőbe buckát kapálni. Teréz a falu leginkább legnézett asszonyai közé tartozik, ugyanis fiatalabb korában, még a második vlágháború előtt, Pesten szolgált az Okolicsányi házaspárnál, s egy törvénytelen gyermekkel jött haza. Saját szülei is kitagadták. Róza pedig egy epilepsziás vénlány, akire időnként rájön a roham, ugyanakkor szexuális éhsége elképesztő, gyakorlatilag a falu minden legénye kipróbálta már, milyen lehet Rózával a budi mögött...Kihasználják a lányt, mégpedig a legaljasabb módon. Teréz igyekszik védeni a lányt, a két kitaszított nő összefog- de Teréz is rengeteget dolgozik, nagyon igyekszik, hogy visszafogadja őt a falu népe, igyekezetét kevés siker koronázza. Megismerjük a falusiak véleményét Rózáról- merthogy az emberek folyton felteszik a kérdést: hogyan lett ez a lány ilyen nyavalyatörős? A református lelkész hiába magyarázza el a falusiaknak, hogy az epilepszia egy betegség, a nép szerint Róza ...szervén keresztül ment be a lányba a nyavalaytörés. Képet kapunk arról, hogyan élte meg a falu a kollektivizálást: a jó földek bekerültek a közösbe, a rossz minőségű földek maradtak meg a falusiaknak. 
A történet egy másik szála egy különlegesen esztelen fiatalemberről szól. Törpikének (aki termetéről kapta nevét, s akinek erkölcsei meglehetősen szabadosak) születik egy hatalmas, melák nagy fia. Senki nem szereti a fiatalembert, mert nem értik a falusiak, hogyan születhet ilyen ki nőnek ekkora fia. aki nem barátkozik a többiekkel, inkább magányos időtöltéseket keres, pl. rendszeresen kijár horgászni a Dunára, s elég jó fogásokkal tér haza. Szorgalmas munkaerő, Vácott dolgozik a cementgyárban. Ez a fiú gonosz dolgokat művel: úgy akar imponálni szerelmének, hogy egy kiskutyát  folyton a vízbe hajít. Piroska, az imádott nő, akinek a gyomra felfordul a sráctól ( de azért valamiféle sajnálat-érzés is megmozdul benne), tanácsot kér a katolikus paptól, hogyan szabadítsák meg a fiút a rengeteg gonoszságtól. A pap a püspökhöz fordul, aki ördögűzést javasol, de úgy, hogy ne ördögűzésnek nevezzék, mert arra a kommunista hatalom érzékenyen reagálnia. Jónás pap elbeszélget a fiúval, s felfedezi, hogy a fiatalember nyakában egy aranynyakláncto visel, amit homoszexuális udvarlójától kapott. A nyakláncon pedig egy sátánista csillag éktelenkedik. A pap nem tudja rávenni a fiatalembert, hogy vegye le a láncot, ezért úgy dönt: megszenteli. 

  Véleményem szerint- ami persze, nem biztos, hogy igaz-az egész történet metaforikus. Az a bizonyos falu a 20-21.századi Magyarországot szimbolizálja, az országot, melyet tönkretettek a saját hatalmi pozíciójukat erősítő-féltőn óvó elitek. Az emberek gonoszak, kicsinyesek, pletykásak, folyton lesik a másik udvarát, vagyonát,még a szomszéd házának ablakán is benéznek. Rettentő babonás a lakosság, elutasítják a modern tudományok minden formáját. Ugyanakkor a hagyományos keresztény értékrendet sem vallják már, vallásosságuk formális, kiüresedett. Ugyanígy az országot jelképezi Teréz háza:nagy kert, amiben alig terem valami, mert az asszony folyton a közösben dolgozik, a kiscsirkéket ( azaz a jövőt) pedig megeszik a patkányok, melyek a szomszéd telkéről jönnek át, merthogy a szomszéd nem hajlandó patkánymérget venni, hiába adnak neki pénzt. A lépcső folyton tyúk-ürülékes, merthogy nem adunk magunkra, csak akkor söpri le az asszony, ha jönnek a vendégek. A Pestről érkező Fabiusné és fia a két világháború közötti, erőtlen, folyton a mozifilmkben szereplő arisztokráciát majmoló polgári osztály élő megtestesülése. A háború után a rosszindulatú, de életerős társbérlők tönkreteszik Fabiusné életét- az érintett szerint úgy, hogy a gyerekeket felbiztatják, minél hangosabbak legyenek. Város és falu, amint az Teréz folytonos dohogásából kiderül, egyáltalán nem érti egymást ( talán célzás a népi írók-urbánusok ellentétre), Fabiusné nem fogja fel, micsoda munka az elszegényedett Teréznek két hétig főzni-mosni rájuk. Nagyon sok a történetben a torz testű ember- a történelem kikészítette a " falu" lakosait, nem igazán élnek már, éppen csak vegetálnak, napról- napra túlélnek. Komoly vagyona senkinek nincs, mert az elvitte a diktatúra. Az egyházban sincs annyi erő, hogy szembeszegüljön a kommunista diktatúrával.

Nádas Péternek olyan oldalát ismerhetjük meg a Rémtörténetekből, mellyel eddig keveset találkoztunk: a humort. A rendkívül sok népies szófordulat, cifra magyarsággal előtörő káromkodások, a "capcarálja" szó ( most nem árulom el, mit jelent, tessenek a könyvet elolvasni!!), szóval, lehet ezen könyvön kacagni, röhögni ( néha valóban elementáris erejű Nádas humora), de azért, amikot rájövünk, hogy voltaképpen magunkon röhögünk, akkor már nem olyan felhőtlen az öröm. De a könyv jó, nagyon jó, ajánljuk mindenkinek, aki egy kicsit is szereti az irodalmat. 

Jelenkor Kiadó, 2022.