Gombos József: Finnország politikatörténete 1809-1917

 Finnország történetéről az átlag magyar Olvasó szinte semmit nem tud. Gombos József jegyzete-tankönyve a mai napig hiánypótló műnek tekinthető. Nagyon okos, korrekt, adatgazdag, ugyanakkor jól olvasható könyvet tett le az asztalra a Szerző. Ebben a könyvajánlóban most nem spoilert közlünk, hanem a könyv néhány megállapításához, gondolatmenetéhez szólnánk hozzá, emelnénk azt ki, remélve, hogy ezzel felkeltjük az érdeklődést nemcsak Gombos József könyve, de Finnország története iránt is. 

Nagyon jó dolognak tartom, hogy Paczolay Péter írt bevezetőt a könyvhöz, mely az államról szól. Ebben áttekinti az államfogalmat funkció és történeti változás szempontjából. Szót ejt relacionizmus és relativizmus különbségéről, megismerkedünk Luhmann és Kosseleck államelméleti munkásságával. Sokat megtudunk Cicero res publica fogalmáról, megtudjuk, mi a polis, a regnum, a civitas. Paczolay Péter rámutat: ahhoz, hogy az születő európai államok jellegét jobban lássuk,feltétlenül követnünk kell a latin status fogalmának történeti változásait, még olyan gondolkodók is, mint Aquinói Szent Tamás. Meg kell értenünk, hogy a status kétféle jelentéssel bírt a középkorban:
- alkotmány vagy uralmi forma
- az uralomgyakorlás módja, formája. 
Megtudjuk, hogyan kapcsolódik egymáshoz status és hűbériség ( különösen a középkori Angliában).
Külön fejezet elemzi Machiavelli államfogalmát, megtudjuk, hogyan érti Ercole azt, hogy alanyi fogalom a stato. Megismerkedünk Bodin, Hobbes államfogalmával, az államról kialakított véleményével. 
Vajon miért kell ilyen messziről, a kályhától indulva elemezni Finnország 19-20. századi politikatörténetét? Amint a könyvből kiderül, mind a finn, mind a vele nagyon szoros kapcsolatban lévő orosz államiság a fenti, korai példákra épült. A politikusoknak gyakorlatilag a semmiből kellett államot teremteni, s ilyen esetekben természetszerű a korábbi teoretikusok munkájának alapos ismerete, gyakorlatban történő felhasználása. 
2. Oroszország 1809-ben elfoglalta Svéd-Finnországot, s I. Sándor cár örökre az Orosz Birodalomhoz csatolta. De elismerte a rendek létezését, s kifejtette:
- Finnország a nemzetek rangjára emelkedett
- "Mostantól fogva saját szuverén törvényei szerint kormányozzák."
Sőt, aztán említi a könyv az 1810-es titkos leiratot is, mely szerint a cár nagyobb előnyöket akar adni a finneknek, "mint amit azok a svédek alatt élveztek". Ez voltaképpen azt jelenti, hogy Finnország autonómiát élvezett a birodalmon belül.
Tehát- legalábbis orosz értelmezésben- nem egy állam szuverenitását tette tönkre a hódítás, hanem éppen a hódítás tette szuverénné az országot. Ez egy nagyon sajátos történelmi helyzet.Persze, érdemes lenne a finneket megkérdezni, hogyan látták ők ezt a kérdést...
3. Már a 19.század folyamán nagyon nagy különbség volt a svéd és finn parasztok helyzetében- legalábbis Kelet-Európa országaihoz viszonyítva. Svédországban és Finnországban a parasztság nagy része szabad volt, az a bizonyos klasszikus jobbágyság nem alakult ki (Dániában és Norvégiában sem). Ennek két nagy következménye volt:
- az európai átlagot jóval meghaladó színvonalú mezőgazdaság, melyet csak a természeti adottságok korlátoztak
- Sokkal szabadabb, önállóbb, politikailag " nehezebben kezelhető" lakosság, mint a kelet-európai országokban. 
Ugyanakkor, mint hasonló történelmi helyzetekben mindenhol, Finnországban is kialakult egy kollaboráns réteg, mely az Oroszországtól való függés ellenértékeként tekintett a nagy hatalom védelmére. 
Ennek ellenére 1809-1863. között egyszer sem hívták össze az alkotmányozó gyűlést. Ezt nevezi a finn történetírás a " befagyasztott alkotmányosság" korszakának. 

Miért is ajánljuk Gombos József könyvét minden történésznek? Azért, mert remekül bemutatja a tényeket, folyamatokat európai szempontból is, a tág perspektívából fókuszál a közelire. Nagyon korrekt,okos, kreatív történetírás ez, követendő példa sok Szerző számára. 

JGYTF Kiadó,Szeged,1994.