José Saramago:Vakság

 José Saramago, Nobel-díjas portugál írót egész munkássága során foglalkoztatta az emberi társadalom szerveződésének, az alá-fölérendeltségi viszonyok természetének kérdése. Vakság című regényében Saramago arra keresi a választ, lehetséges-e társadalmat építeni a nulláról, a semmiből, pusztán egy járványhelyzet miatti félelmet kihasználva. Az is érdekelte Saramagot, hogy ha az embert új közösségbe, új társadalomba sodorja a sors, mennyit őriz meg régi tulajdonságaiból, hogyan változik az egyén pszichológiai struktúrája. Nagyon aktuális kérdések ezek most, a 21.században. Ebben a könyvajánlóban egy rövid spoilert közlünk a Vakság című regényről, remélve, hogy az Olvasó kedvet kap a könyvhöz, és megkeresi azt antikváriumokban, könyvtárakban.

A történet napjainkban játszódik- de játszódhatna a 19-220-21.század bármelyik pillanatában. A színhely valamely fejlett ország nagyvárosa, lehetne bárhol, Európában, Amerikában Ausztráliában. Fontos eleme a regénynek, hogy nem ismerjük a szereplők nevét, legfeljebb foglalkozását, nemét, korát. Senki sincs konkrétan megnevezve,ezzel érzékelteti Saramago, hogy bármelyikünk kerülhetne hasonló helyzetbe.. 
Alkonyul a nagyvárosban. Hatalmas kocsisor várakozik a piros lámpánál. A lámpa zöldre vált, egy autó azonban nem indul el- sofőrje kétségbeesetten hadonászik a szélvédő mögött. A többi autós eleinte dühös rá, aztán észreveszik, hogy valami nagy baj van. A sofőr azt kiabálja kétségbeesetten, hogy megvakult. Sűrű fehérséget lát maga előtt, olyat, mint a köd, vagy mint valami sűrű tej. Egy, látszólag segítőkésznek tűnő ember hazavezeti a megvakult férfit, de nem tudnak leparkolni, csak a szomszéd utcában. A férfi felajánlja a vak polgártársnak, hogy bemegy vele a lakásába, és megvárja, amíg a férfi felesége hazaérkezik. Ám hősünk gyanút fog, nem akarja magát kiszolgáltatott helyzetbe hozni. Megköszöni az úriember segítségét, és bezárkózik a lakásba. Nem lát semmit, lever egy vázát, megsebesül, vérzik. Ebben a percben érkezik meg a munkából a feleség: eleinte nem hisz férjének, neki is fel kell fognia a traumát. Ráadásul kiderül, hogy autójukat a hamis szamaritánus ellopta. Nem járt vele jól: hamarosan ő is megvakul. 
De megvakul a szemorvos is, akihez az út közepén megvakult férfi viszik. Sőt, mindenki megvakul, aki aznap a szemorvos rendelőjében tartózkodott. Pedig volt, aki csak egyszerű kötőhártya-gyulladással ment be. Megvakul egy kisfiú és a nagymamája is. Úgy tűnik, hogy bárki, aki valamilyen kapcsolaba került az orvossal, vagy az autójában megvakult férfival, vakság áldozata lett.
Az egészségügyi irányítás eleinte tanácstalan. Aztán kisütik: járvány van, amit jobb híján fehérkór néven emlegetnek, a betegeket pedig elkülönítik: először egy laktanyába akarják elzárni őket, aztán végül egy használaton kívüli, lerobbant állapotú elmegyógyintézet mellett döntenek. 
Szigorú szabályokat szabnak. A kijelölt " lakrészt" nem lehet elhagyni, minden ételmaradékot és nem használt tárgyat el kell égetni. Azt már a betegekre bízzák, hogy választanak-e vezetőt maguknak. ( Tehát: demokratikus vagy diktatorikus rendet akarnak-e megvalósítani). Az új helyen mindenki új élethelyzetekkel szembesül. Egyeseknél elszakad a cérna, mások nyugoddtan viselik a szitut. Van, aki még vak állapotában is csajozni akar. Van, akin az irányítási -uralkodási mánia lesz erős. Van, aki nem bírja elviselni ,hogy számozzák az ágyakat. Egyszóval: van, akit a stressz teljesen kitüt, van, aki jól megbirkózik a helyzettel. Spoiler vége. 

José Saramago: Vakság című anti-utopisztkus könyvét ajánljuk minden irdalomkedvelőnek és mindenkinek, aki érdeklődik társadalmi kérdések iránt. Izgalmas, érdekes, hosszú órákra leköt ez a könyv. Utána pedig még jó darabig csak gondolkozol. És örülsz, hogy látsz. 

Helikon, 2021.Fordította Pál Ferenc.