Anne Sexton: Élj vagy halj meg

 Anne Sexton ( 1928-1974) tragikus sorsú, de kitűnő tollú amerikai költőnő, a 20.század egyik legjobb amerikai lírikusa, Boston irodalmi életének egyik legnagyobb alakja. Versei önvallomás- szerűek, foglalkoznak egzisztenciális kérdésekkel, a nőiség kérdéskörével, a közeli hozzátartozó iránr érzett gyásszal, test és szellem viszonyával- nagyon érdekes, eredeti művészettel ajándékozta meg a világot Anne Sexton. 45 éves korában, miután többször depressziós volt, öngyilkosságot követett el. 
Ebben a könyvajánlóban néhány olyan versről szólnék, melyek különösen megérintettek, meghatottak. Verses kötet esetében nehéz kiemelni egy vagy több jó alkotást, ráadásul veszélyes is, mert a kötet maga is egész kompozíció. Ennek ellenére, úgy érzem, van létjogosultsága annak, hogy néhány nagyszerű versről szóljunk, ezzel csiálnva kedvet az olvasáshoz. 

Kicsi lány, zöldbabom, gyönyörűm. A vers 1964-ben keletkezett. Az anya hódolata, csodálata lassan felnövekvő lánya előtt, a fiatalságba, a szép reményekbe fordult hit megindító verse ez. A gyermeket a folyamatosan változó természethez hasonlítja, természeti, társadalmi és történelmi lénynek tekinti. A vers műfaja óda, de nem hagyományos, európai értelemben:van benne valami tanító, valami végtelenül kedves, olyan kedvességm ley csak egy kitűnő anyában lehet meg. Az egyetemes szeretet verse ez, melyet mindenkinek el kellene olvasnia. Megnyugtat, pozitív tartalommal tölti fel a lelket. Ugyanakkor a féltés is kicsendül belőle- hiszen ott a jövő, amely nem tudjuk, mit hoz. 

Szerelmes dal. A költő visszaemlékezik fiatalságára, maikor is minden tengerhullámban ,minden ló vágtázásában, minden fényben kizárólag a szerelmét látta és érezte. Így látja a világot egy szerelmes lány:mindenben a szerelem tükröződik vissza. Az óceán, a zene, a színház mind csak felületes, kiegészítő dolgok, ha a szerelmes nincs ott. Maga a test is átlényegül: fénnyé varázsolódik, elveszti dimenzióit, az anyagtalanság állapotába változik. 

Egyszerű kis himnusz.A költői sázndék itt megbicsaklik, már az első sorban:az akart lenni. Az anya tekinti át kislányával, Joy-jal való kapcsolatának legszebb pillanatait. Amikor a kislány bele akar harapni a felhőbe, és fejjel a sóderben landol, vagy amikor újra kellett járnia a harmadik osztályt, mert a tanárok testileg fejletlennek ítélték. Az anya szeretete, becézése gyermeke iránt, elválaszthatatlan kötelék, szeretet minden mennyiségben- úgy, hogy közben a vallomásos jelleg végig megmarad. A világirodalom egyik legszebb anya-gyermek verse. 

A nászéjszaka.Voltaképpen elbeszélő költeményként indul a vers:a költő, a lírai én, magnóliavirágok alatt sétálgatnak. A virágok ragyognak, optimisták. De a költő tudja, hogy ennek a ragyogásnak, burjánzásnak egyszer vége lesz, nem marad semmi így örökké. A magnóliák tragikus sorsa- egy éjjel valaki otromba módon széttiporja a virágokat- párhuzamba állítható a kapcsolat elmúlásával, a szerelme végével. Nagyon szép szimbolista vers, nagyon jó gondolat, ahogy a virágok ragyogása és a szerelem ragyogása együtt küldi a fény az Olvasó nem annyira jó állapotban lévő lelkének. 

Menstruáció negyvenévesen.A női középkorúság, a mindenfelől való elhagyottság érzését a költő párhuzamba állítja a vér eltávozásával. A lírai én, az alanyi költő életét tönkrementnek érzi, kihagyott lehetőségek, helyzetek jutnak eszébe.Legnagyobb vágyát, hogy fiút szüljön valakinek, nem tudta megvalósítani: félt a nemi kapcsolattól, félt az őt kihasználó férfiaktól- pedig sokat ábrándozott a fiúgyerekről,még virtuális neveket is adott neki. 
Ezt a verset, csak mély empátiával, nyitott, befogadó szívvel lehet olvasni, mert csak így érezzük át a költő rettenetes magányát. 

Kinek ajánljuk Anne Sexton: Élj vagy halj meg című könyvét?Mindenkinek, akit érdekel az amerikai irodalom. Mindenkinek, aki szívesen olvas oolyan verseket, melyekben egzisztenciális kérdésekről van szó. S mindenkinek, akit már érintett meg a magány, a teljes elhagytottság érzése. Remek versgyűjtemény. 

21.Század Kiadó, Budapest, 2021.Fordította Fenyvesi Orsolya, Mesterházi Mónika, Szlukovényi Katalin