Anne Sexton: Élj vagy halj meg

 Anne Sexton ( 1928-1974) tragikus sorsú, de kitűnő tollú amerikai költőnő, a 20.század egyik legjobb amerikai lírikusa, Boston irodalmi életének egyik legnagyobb alakja. Versei önvallomás- szerűek, foglalkoznak egzisztenciális kérdésekkel, a nőiség kérdéskörével, a közeli hozzátartozó iránt érzett gyásszal, test és szellem viszonyával- nagyon érdekes, eredeti művészettel ajándékozta meg a világot Anne Sexton. 45 éves korában, miután többször depressziós volt, öngyilkosságot követett el. 
Ebben a könyvajánlóban néhány olyan versről szólnék, melyek különösen megérintettek, meghatottak. Verseskötet esetében nehéz kiemelni egy vagy több jó alkotást, ráadásul veszélyes is, mert a kötet maga is egész kompozíció. Ennek ellenére, úgy érzem, van létjogosultsága annak, hogy néhány nagyszerű versről szóljunk, ezzel próbálva kedvet fakasztani az olvasáshoz. 

Kicsi lány, zöldbabom, gyönyörűm. A vers 1964-ben keletkezett. Az anya hódolata, csodálata lassan felnövekvő lánya előtt, a fiatalságba, a szép reményekbe fordult hit megindító verse ez. A gyermeket a folyamatosan változó természethez hasonlítja, természeti, társadalmi és történelmi lénynek tekinti. A vers műfaja óda, de nem hagyományos, európai értelemben:van benne valami tanító, valami végtelenül kedves, olyan kedvesség,mely csak egy kitűnő anyában lehet meg. Az egyetemes szeretet verse ez, melyet mindenkinek el kellene olvasnia. Megnyugtat, pozitív tartalommal tölti fel a lelket. Ugyanakkor a féltés is kicsendül belőle- hiszen ott a jövő, amely nem tudjuk, mit hoz. 

Szerelmes dal. A költő visszaemlékezik fiatalságára, maikor is minden tengerhullámban ,minden ló vágtázásában, minden fényben kizárólag a szerelmét látta és érezte. Így látja a világot egy szerelmes lány:mindenben a szerelem tükröződik vissza. Az óceán, a zene, a színház mind csak felületes, kiegészítő dolgok, ha a szerelmes nincs ott. Maga a test is átlényegül: fénnyé varázsolódik, elveszti dimenzióit, az anyagtalanság állapotába változik. 

Egyszerű kis himnusz.A költői szándék itt megbicsaklik, már az első sorban:az akart lenni. Az anya tekinti át kislányával, Joy-jal való kapcsolatának legszebb pillanatait. Amikor a kislány bele akar harapni a felhőbe, és fejjel a sóderben landol, vagy amikor újra kellett járnia a harmadik osztályt, mert a tanárok testileg fejletlennek ítélték. Az anya szeretete, becézése gyermeke iránt, elválaszthatatlan kötelék, szeretet minden mennyiségben- úgy, hogy közben a vallomásos jelleg végig megmarad. A világirodalom egyik legszebb anya-gyermek verse. 

A nászéjszaka.Voltaképpen elbeszélő költeményként indul a vers:a költő, a lírai én, magnóliavirágok alatt sétálgat. A virágok ragyognak, optimisták. De a költő tudja, hogy ennek a ragyogásnak, burjánzásnak egyszer vége lesz, nem marad meg semmi örökké. A magnóliák tragikus sorsa- egy éjjel valaki otromba módon széttiporja a virágokat- párhuzamba állítható a kapcsolat elmúlásával, a szerelme végével. Nagyon szép szimbolista vers, nagyon jó gondolat, ahogy a virágok ragyogása és a szerelem ragyogása együtt küldi a fény az Olvasó nem annyira jó állapotban lévő lelkének. 

Menstruáció negyvenévesen.A női középkorúság, a mindenfelől való elhagyottság érzését a költő párhuzamba állítja a vér eltávozásával. A lírai én, az alanyi költő életét tönkrementnek érzi, kihagyott lehetőségek, helyzetek jutnak eszébe.Legnagyobb vágyát, hogy fiút szüljön valakinek, nem tudta megvalósítani: félt a nemi kapcsolattól, félt az őt kihasználó férfiaktól- pedig sokat ábrándozott a fiúgyerekről,még virtuális neveket is adott neki. 
Ezt a verset, csak mély empátiával, nyitott, befogadó szívvel lehet olvasni, mert csak így érezzük át a költő rettenetes magányát. 

Kinek ajánljuk Anne Sexton: Élj vagy halj meg című könyvét?Mindenkinek, akit érdekel az amerikai irodalom. Mindenkinek, aki szívesen olvas olyan verseket, melyekben egzisztenciális kérdésekről van szó. S mindenkinek, akit már érintett meg a magány, a teljes elhagytottság érzése. Az Élj vagy halj meg igazán r,emek versgyűjtemény. 

21.Század Kiadó, Budapest, 2021.Fordította Fenyvesi Orsolya, Mesterházi Mónika, Szlukovényi Katalin