Simazaki Tószon:Hajnal előtt

 Simazaki Tószon japán íróról, költőről, aki 1872-1943 között élt, itt, Európában, nagyon keveset tudunk. Pedig érdemes volna magyarul is kiadni műveit,mert olyan problémákat feszegetnek versei,novellái, regényei, melyek a 21.században is aktuálisak. Az 1927-ben megjelent Joake mae ( fordíthatjuk többféleképp: Hajnal előtt, Pirkadat előtt, egyik irodalmi lexikonunk a Hajnal küszöbén fordítást adja) témája az egyén alkalmazkodása- vagy alkalmazkodni nem tudása- a társadalmi változásokhoz, a személyiség rugalmassága, az elvhűség- csupa olyan téma, probléma, mellyel az európai Olvasók is szembesültek a történelem folyamán. 
Ráadásul Simazaki Tószon élete is bővelkedik regényes fordulatokban.A fiatalember 12 éves volt, amikor apja elkezdett furcsán viselkedni, félrebeszélt, meg magában beszélt, téveszméi támadtak, szóval, becsukták az öregurat egy elmegyógyintézetbe, ahol hamarosan elhunyt. A fiú a család barátaihoz került, ők nevelték fel, a korabeli elvárásoknak megfelelően,tisztességgel. Csakhogy Simazaki barátunk, kamaszkorba kerülvén, elkövetett egy hibát: beleszeretett a féltestvérébe, gondolván, úgysem vér szerinti rokonok, tehát szerinte nem volt akadálya a kettejük közötti kapcsolatnak. Csakhogy az őt nevelő család nem így gondolta. A fiúnak mennie kellett a háztól, egészen Párizsig menekült, itt megismerkedett a korabeli európai kultúrával.Ez meghatározta későbbi írói munkásságát. 

A regénytrilógia főhősét, Aoyama Hanzot,Simazaki saját apjáról mintázta. Aoyama a 19.századi Japánban él, és ígéretes karier előtt áll, az egyik legnagyobb presztízsű oktatási intézményben tanít. Hűséges a klasszikus japán értékekhez, a császárhoz, az ősi szokásokhoz. Nem szereti a változtatásokat, amit az ősök csináltak, az szerinte úgy jó. Tradicionális gondolkodású hazafi. Csakhogy közbeszól a japán történelem egyik fordulópontja:a Meidzsi-reform. Európai intézményeket adaptálnak a távol-keleti ország viszonyaira, teljesen átformálják a hadsereget, a szamurájréteg is elhagyja klasszikus életformáját és vállakozóvá alakul, a korábban lenézett és üldözött külföldi kereskedőket hirtelen megbecsülik, átalakul a közigazgatás, parlamentáris rendszer lép életbe. Aoyama, mindezen változásokat látván,úgy érzi, összeomlott az élete: mindaz, amire addig őt nevelték, mindaz, amiben addig hitt,minden, amit addig tanított fiaianak, egyszer csak eltűnt, összeomlott. A tradíciók tiszteletét felváltották az egymás után kövekező újítások. Új szokásokat kell megtanulni,( pl. nyugati ruhák viselete), új köszönéseket, címeket kell megszokni. Aoyama nehezen tudja feldolgozni a kulturális és politikai sokkot:előbb szembe akar vele szegülni- no dehát az egész reformfolyamat magától Meidzsi császártól indult, ő pedig nem fordulhat saját császára ellen! Sőt, jelentenie kellene a hatóságoknak, ha valaki- akármilyen indíttatásból- ellene szegül a reformoknak, de nem teszi. Aoyama Hanzo családja is furcsán kezd viselkedni, európai mintákat vesznek fel viselkedésben, öltözködésben, kommunikációban. Hősünk ezt már nem bírja elviselni: téveszméi támadnak, félrebeszél, éppen úgy, ahogy az író apja tette. Vajon neki sikerül az, ami az apának nem:beilleszkedni egy folyton változó,egyre idegenebb világba?

Érdemes lenne magyarul kiadni a Hajnal előtt című könyvet, azt gondolom, lenne rá érdeklődő Olvasó. A beilleszkedés és/vagy lázadás problémaköre mindig is érdekelte az európai- azon belül a magyar- Olvasókat. Ajánljuk ezt a könyvet hazai kiadók- és aztán persze Olvasók- figyelmébe.