Orbán János Dénes:Vajda Albert ismét csütörtököt mond

Mielőtt elkezdtem ennek a könyvajánlónak az írását, két dolgot megfogadtam:
1. Először is gratulálni szeretnék Orbán János Dénesnek a 2023.évi Kossuth-díjához.Minden kommentár nélkül, ez egy megérdemelt díj. Jó könyvek, remek szerkesztői munkák ( egy interjúban 110, ha jól emlékszem), úgyhogy jó helyen van az a díj.
2.Azért sem fogom OJD-nek rövidíteni! Veszélyes dolog mozaikszavakat alkotni, mármint Magyarhonban. Mert van ám az, hogy megszokunk egy mozaikszót, aztán pár év múlva megszokhatunk egy másikat.A megszokás lesz úr, miinden évben mást kell megszokni. Veszélyes. 
 
A Vajda Albert ismét csütörtököt mond című könyv alcíme igen izgalmas, bár nem éppen barokkos:-próz-. Ebből az alcímből (, no meg a borítón látható festményről, Juhos Sándor bravúrjáról) már sejtettem, hogy nem egy Veres Peti bácsi- féle hiperrealista irodalmi kísérlettel van dolgom. Vagy éppen a szárnyaló, sokféle stílusbravúrt felvonultató irodalom "A realista" irodalom? Csak olyan van? Az irracionalitás maga a valóság? Esterházy óta semmi nem biztos. 
De nem esek bele művészetfiozófiai csapdákba. Szóljunk a könyvről! Novellagyűjteménynek tűnik, s minő meglepetés, az is. Orbán János Dénes (aki nem OJD) kulturális kalandozásra hív bennünket. Írásaiban keveredik a nagyon vicces a nagyon komollyal, múlt a jelennel és a jövővel, fikció a nonfikcióval. Látszatra egymáshoz nem illő stíluselemek kavarognak a maguk rendje szerint, mi, oooooolvasók, pedig röhögünk, mert sokan vagyunk. Sokan szeretjük Jókait ( még mindig? lenyűgöző!), sokszor vagyunk minimalisták (ó!), és a székely viccek sem állnak tőlünk távol. Nem is szólva a különböző szlengekről. 
A kötet címéről fiataloknak:Vajda Albert valóban létező személy ( nem kell mindjárt rosszra gondolni), valóban dolgozott a Szabad Európa Rádiónál, csak előtte még kipróbálta magát itthon- lehet, attól is volt olyan jó....-, ő írta a 2x2 néha öt című film forgatókönyvét ( néhai áldott emlékű Zenthe Feri bácsi első filmes sikere). Ezen filmről a 21.században megoszlanak a kritikusi vélemények: van, aki utálja, van, aki meg se nézte. 

A zákhányos csuda című, székely nyelvjárási díszekkel ékesített novella azt a kérdést veti fel: lehet-e manapság ( vagy mondjuk: lehetett-e a 19.században) époszt írni? Szegény Jeromos, akit karóba húznak, megpróbálta, s nem rajta múlt, hogy nem sikerült. Az ősi ellentétek nem oldódnak fel, mert nincs, aki két lépést is tegyen a másik irányába. 
A nagy P ( Csáth-hamis) a 19-20.századi magyar irodalom erotikus hagyományait veszi célba. Mert a magyar irodalom erotikus hagyományaiban van valami kiszámított, hadd használjak erre egy kifejezést: " orvosos-pszichológusos", úgy számon van tartva minden,mint valami klinikai zárójelentésben. Erotikát csak szabadon lehet művelni, spontán. Számolás nélkül. Szegény Karcsi bátyám, amikor már halálán volt, az 1930-as évek szerelmi viszonyairól mesélt nekem. Mindenre emlékezett. Az erotika nem történelem. Azt a jelenbe kell helyezni. Ha nem így teszik, az már humor. A kiszámítottság cseppet se használ a kiszámíthatatlanságnak.
Napszerű.A minimalistáknak.
Szóljak a minimalizmusról? Szólok a minimalizmusról.A lakberendezésben kezdődött:csupa fehér falak előtt néhány fotőj. No meg egy kisasztal. Aztán jött a festészet, Aztán az irodalom. Alany-állítmány-tárgy. Nem ékesítünk semmit. Elég ékes maga a gondolatom. Hiszen az én gondolatom.Hogyne lenne ékes. Mivel én csak ékeseket tudok gondolni. Álmomban is ékes vagyok. Mentes földi zűrzavaroktól. A jelzős mondat zűrzavart okoz, az egyszerű, a tő....nem. Az egyértelmű. Kifejezi a világ- mijét is?- talán igen.El vagyunk idegenedve. Szétnézünk egymás feje felett. Aztán meg ránézünk a fejére. És meglepődünk.

Orbán János Dénes ( ki nem OJD) zseniális stílusérzékkel lát, ostoroz, nevettet, nevet, és bizonyára remekül szórakozik. Ez megbocsátható, mivel az Olvasó is jól szórakozik. Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akik már olvastak Jókai Mórt, Csáth Gézát, meg sokmindent. És ennek elllenére, nem vesztették el a humorukat! 

Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2018.