Csikós Gábor-Kiss Réka-Ö.Kovács József ( szerk.):Váltóállítás.Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben

 Nagyon fontos, és a korszerű magyar történeti gondolkodás formálása szempontjából nélkülözhetetlen könyvet állított össze a Csikós-Kiss-Ö-Kovács szerkesztőhármas. A tanulmánykötet, mely a Váltóállítás. Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben címet viseli, nagyon sok, korábban axiómaként kezelt nézetet megcáfol, új szempontokat ad a második világháború alatti és utáni magyar történelem tanulmányozásához, új kutatási eredményekkel lepi meg még a legtájékozottabb Olvasót is. Az alábbi könyvajánlóban rövid reflexiókat fűzök e rendkívül értékes tudományos könyv egyes megállapításaihoz, azzal a céllal, hogy az érdeklődő történész- és történelemtanár közönség figyelmét felkeltsem. 

1944-1945 a magyar vidéki lakosság teljes elnyomorodásának időszaka volt. A visszavonuló német illetve az előrenyomuló szovjet csapatok nem válogattak az eszközökben. Megdézsmálták az emberek vagyonát, heteken át kiskirályként életek a falvakban, a nőket megerőszakolták, volt, hogy orvost sem engedtek a faluba. Nem egy sérült csak napok, sőt egy hét múlva jutott orvosi ellátáshoz, ekkor pedig már csak a halál szomorú tényét tudták megállapítani. Az eddig tudottakkal ellentétben azonban voltak esetek- igaz, ritkák- mikor az elkövetőket felelősségre vonták. De olyan is akadt, hogy német katonák kegyetlenkedései miatt a magyar polgári lakosságon álltak bosszút a szovjetek. Döbbenet olvasni a Fejér megyéről szóló tanulmányt, Czetz Balázs munkáját. 

A magyar történetírás egyik " márványba betonozott" témája volt az 1945 utáni földosztás. Kissé idealistán szemlélték a történészek a témát, mondván, hogy ha a szovjet megszállás utáni politikai berendezkedés egésze nem is nevezhető demokratikusnak, a földosztás folyamata és menete igen. Nos, több tanulmány is cáfolja ezt a nézetet. Ezekből a tanulmányokból kiderül, hogy
- a földigénylő bizottságokat a szovjetek illetve a Magyar Kommunista Párt szempontjai szerint állították össze
- gyakran felosztottak olyan földeket is, melyek nem estek a törvény hatály alá. A központi illetékesek ( Veress Péter, Donáth Ferenc) általában elnézték a vidéki túlkapásokat, mondván, hogy azok a nép érdekében történnek. Márpedig ez mindent szentesít.
- Van olyan eset, amikor a földeket bányászok kapták meg, akiknek a családja művelte azt. 
-Még olyan is előfordult, hogy a helyi földigénylő bizottság vezetője kijelentette, hogy csak azoknak ad földet, akiknek van piros könyvük. Sok helyütt az újgazdáknak be kellett lépni a kommunista pártba. 
- Azoktól a személyektől, akik nem voltak jelen, feltételezték, hogy nyugatra távoztak, esetleg jobboldaliak voltak, vagy rájuk fogták, hogy együttműködtek a nyilaskeresztesekkel, ezért aztán felosztották az összes földjüket. Pedig a második világháború viszonyai között könnyen előfordult, hogy valaki elhagyta faluját, például rokonlátogatás vagy temetés miatt, és nem tudott időben hazamenni. 
- A földosztó bizottságok személyi összetétele gyakran módosult, volt, hogy egy földet többször is felosztottak, más-más személyeknek utalva azt. Még az is előfordult, hogy az egyik újgazda televetette mákkal a földjét, mire a másik kikapálta a veteményt és burgonyát ültetett a földbe, mely hite szerint az övé volt. Több községben elmaradt- hozzáértő személyzet híján- az új birtokviszonyok megfelelő adminisztrálása. Ez majd 1949-ben, a kollektivizálás idején vezet családi tragédiákhoz. 
Az 1945 utáni földreform tehát távolról sem volt teljes sikertörténet. Az arisztokraták, az egyház, a földdel rendelkező hivatalnokok egyértelműen vesztese voltak az új rendszernek. 

Megcáfol nekünk Káli Csaba:Pártok és közigazgatás.Zala megye közigazgatási átalakulása 1945-1946-ban. című tanulmánya egy másik, korábban axiómaként kezelt tételt. Ez nagyjából így  hangzott: 1945 után a korábbi közigazgatás tagjainak nagy része- a menekülő németekkel együtt- elhagyta az országot.Ez nem igaz, a hivatalnokok nagy része nem volt náci, és nagyon is a helyén maradt. Az sem igaz, hogy 1945 után a kommunisták azonnal átvették volna a közigazgatás irányítását. Ehhez sem ambíciójuk, sem elegendő szakemberük nem volt. Meg aztán olyasmi gondolat is mocorgott Rákosiékban, hogy amíg a helyzet nehéz, élelmezési, lakhatási és egyéb válságok vannak, addig ne a kommunistákat tegyék ezért felelőssé az emberek, a piszkos munkát tehát végezzék el más pártok.A könyv 178. oldalán látunk egy táblázatot. ebből kiderül, hogy 1946.februárjában a 137 alispáni hivatalban dolgozó munkatárs közül, mindössze 1 volt MKP-tag, 24 STDP, 7 NPP ( Nemzeti Parasztpárt), 30 FKGP,7 PDP ( Polgári Demokrata Párt) és 68 fő volt pártonkívüli!  A hivatalnokok többsége tehát szeretett volna politikamentesen dolgozni, egyszerűen annyit akart, hogy az ügyek rendben menjenek, a lakosság helyzete pedig váljon minél könnyebbé. Ez nem következett be. 

Nincs rá módunk, hogy e rövid könyvajánló keretei között valamennyi tanulmánynak akár csak legfontosabb megállapításait is leírjuk. Mindenkinek ajánljuk  könyvet, akiket érdekel a jelenkori magyar és európia történelem. Elképesztően színvonalas, szakszerű, ugyanakkor jól olvasható. Gratulálunk a Szerzőknek, Szerkesztőknek! 

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont-Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2017.