Tomas Tranströmer:Boltívek végtelenje.Válogatott versek

 Tomas Tranströmer 2011-ben irodalmi Nobel-díjat kapott- és az egész világ irodalmári- kritikusi közössége meglepődött. Egy ember, aki nem politizál, akit nem üldöznek, aki nem akar elnök lenni, aki nem tagja kismillió társadalmi szervezetnek- egy ember, aki azt teszi, amire elhívást kapott. Verseket ír, néha prózát ír. A boltívek vételenje című könyvben Tranströmer válogatott versei olvashatók. sokféle, mégis közös jegyeket hordozó költemények. Nehéz lenne eltéveszteni a költőt. 
Miért is tetszett meg nekem ez a különös, furcsa költészet? Néhány pontban összegyűjöttem a válaszokat, tudva persz,e hogy egy ekkora irodalmi életművel kapcsolatban további kérdéseknek és további válaszoknak is helye van. 
lássuk tehát, mi varázsolt el Tranströmer életművében!
1. Szinte minden versében ott a természet hangja, képe, jele. Olykor ezek a természeti képek egészen meghökkentő ( de nem szürrealista!) társulásokat alkotnak a világ más, néha kifejezetten az urbánus világból hozott képeivel. A Téli éjszaka című versben ( Mervel Ferenc kitűnő fordítása) kontrasztot alkot a vihar, amely körülöleli a házat, " gyerekes mohósággal" csapkod, az odabent, tűz mellett, békésen alvó gyermek képével. Az Úszó, sötét test című versben egy szaharai sziklán ábráolt " festmény" feltárja látványvilágát:úszó testet egy folyóban. A sivatag sázraz homokja és a víz elevensége ellentétet alkot, mint ahogy a szikla mozdulatlansága és a test dinamikus mozgása is. A vers első négy sora jó példa a természet történeti változására is: a 20.század évge felé kutatók kiderítették, hogy a mai Szahara kies homokdombjainak helyén valaha csakugyan vizek egész garmadája folyt. A vers második strófájában a test alkot ellentétet saját árnyékával- mint ahogy az egyén legfőbb vágya, hogy újra egésszé váljon, a 20.század történelmi viharaiban széttört egyéniségét, elidegenedett társadalmát újraegyeseítse. ( Pikantériája a kötetnek, hogy a két vers egymás mellé került:így a Szahara forrósága a skandináv területek hidegéségével alkot újabb kontrasztot). 
Még egx kicsit Tranströmer terészetábrázolásáról! A Hang című versben a természet az alábbi formákban van jelen:
- éneklő rigó
- egy hatalmas fa
- a tengerár, mint hasonlat-elem
- csend
- a levegőben terjedő harangszó
- az antropomorfizált, lépkedő fa. 
Látjuk Tehát, hogy Tranströmer célja a természeti képekkel más, mint a legtöbb költőnél megszokhattuk. A természet ezekben a versekben testet, lelket, szellemet átitat, mindig valamit megváltoztat, a természet maga az örök dinamika, nincs egy pillanat nyugalom sem, mert ha az ember nem cselekszik, akkor cselekszik helyette a természet. Összeolvaszt saját magával. Aki igazán markáns példát szeretne erre, az olvassa el a kötet 33. oldalán a November, nemes szőrmék árnyalatával címá verset! A 3x4 soros strófákból felépülő vers 11 sora a természet jelenségeit ábrázolja:a szürke eget, amely még jobban kiemeli a " világló mezőket", a rétek, a szántóföldek, " a vérkenyérsötétek"- ezt a kifejezést kellett egy kicsit emészteni, de aztán rájöttem, legalábbis azt hiszem...de folytassuk: pajta, mezők, sirály, Ázsia. De hol vannak a szőrmék? Az utolsó sorban, Nils Dacke svéd parasztvezér hadai szőrméket viseltek, amikor az erdőkben bujkáltak, nehogy megfagyjanak. Zseniális vers. 
2. Nagyon tetszik ezekben a versekben az időtlenségük. Itt nincs aktuálitás, ezek a művek a 22. században vagy talán még a jövő évezredben is igazi versek maradnak- csak legyen Olvasójuk...A Szerelmespár című vers annyira időtlen, annyira városi, mégis, a pici, apró jelenségek kiemelkednek a nagyváros fényeiből. A szerelmespár alszik a sötétségben, miután " Elültek a szerelem hullámai". Ezt az érzést, ezeket a csodás pillanatokat más kork emberei is érezték, és érezni fogják. 
Ugyanígy a Találka után című versben:amíg a pár ölelkezett, kitört a hóvihar, megjött a tél, de az emberek arca kipirult, fűtött. Ez is olyan jelensége az emberi érzéseknek, viselkedéseknek, melyet minden generáció ismert és ismerni fog. Ezek örök dolgok. 

Ajánljuk Tomas Trtanströmer:Boltívek végtelenje című könyvét mindazoknak, akik szeretik a jó verseket, szeretnek olykor meghökkenni rajtuk, de vágynak a belső békére, a nyugalomra. Akik olykor letennék a fegyvert. Pihennének. 
Meg kell említeni a kitűnő fordításokat:Jávorszky Béla,Lackfi János,Mervel Ferenc, Sulyok Vince, Thinsz Géza,Tőzsér Árpád kiváló módon adták vissza a svéd költőzseni hangjának, szívének erejét, békességét, a versek különös atmoszféráját. 

Széphalom Könyvműhely, 2012.