Jókai Anna:Mindhalálig

 Jókai Annának ez a regénye valahogy nem lett "irodalmi bestseller". Pedig remekmű, csakhát a magyar irodalomban annyi remekmű akad, hogy előfordul: egyikük-másikuk elsikkad a nagy kavalkádban. Szeretném, ha a közönség újra megismerné Jókai Annának ezt a könyvét. A köyvajánlóban inkább a máben észlelhető folyamatokról szeretnék írni, mintsem a cselekményről, mert nem utóbbi a lényeg. Elbeszélő próza ez, de minden egyes mondathoz, szóhoz, tartozik valami lírai reflexió. Ha pedig nem, akkor az Olvasó talál hozzá. 

Regényünk a Kádár-korszak Magyarországán játszódik, de azon belül gyakoriak az időbeli ugrások, ebből következően a térbeli ugrások is. A stílus közel áll a mágikus realizmushoz. A főhős bizonyos Törtel nevű író, aki már nagyon régen nem írt semmi jelentőset, viszont valamelyik nap tizenkét percet szerepelt a tévében, ebből aztán megismerte őt az ország apraja-nagyja ( irodalom és televíziózás a magyar társadalomban). A nemlineáris történetmesélés által megismerjük Törtel (a név egyébként hangszimbolikát tartalmaz: a törés, a nem-egész érzését kelti) múltját és első házásságát. Gabival igencsak romantikus volt a viszony, meg is született a kislány, de egy éjszaka nagyon lázas lett a kicsi, bevitták a kórházba, onnan hazaküldték, de nem csillapodott a láz. Végül a kislány meghalt agyhártyagyulladásban. Sem Törtel, sem Gabi nem tudta feldolgozni a tragikus eseményt, ráment a házasságuk is. 
Ez már jó húsz éve volt. Törtel azóta túl van néhány megjelent novellán, kevés könyvön- némelyik feltűnést keltett, némelyik nem- most második házasságát éli Gizivel, aki orvos, rendkívül sok ügyelettel, úgyhogy író barátunk sokat van egyedül. Emberpróbáló gondokkal gyötrődik, iszonyatosan depressziós, merthogy nem tud írni. Nincs ihlet, nincs akarat, nincs semmi történet-ötlet, még egy novelláravaló sem. A férfi teljesen elhagyja magát, egész nap semmit nem csinál, csak fekszik az ágyon,teljes érdektelenséget mutat a külvilág iránt. Várja, hogy jöjjön az a bizonyos megtermékenyítő alkotói pillanat. Nem jön, mert nem jöhet:az író olyan terheket cipel magával, melyek mellett már nem marad szellemi energia az igazi írásra - magyar értelmiségi sors. 
Gizi ezalatt egész nap betegekhez rohangászik, injekciókat ad, ügyel, éli egy doktornő mindennapi életét. Az igencsak gyakorlatias asszonynak nem fér a fejébe, férje hogyan zuhanhatott ennyire meg. Akihez ő hozzáment, az a Törtel, egy reményteljes, optimista, a világ dolgaiban jól eligazodó férfi volt. Ez a mostani meg csak fekszik az ágyon, és képzelt betegségekkel sajnáltatja magát. Gizi nem akar anyaáskodni férje mellett, nincs hozzá lelkiereje, hiszen ő maga is tragédiákat, nehéz sorsú családokat, eltorzult életeket lát nap mint nap, legalább otthon szeretne normális viszonyokat,  vagy legalább egy normális férfit látni. Gizi életében korábban férje képviselte a stabilitást, a biztonságot, ez most odalett, és az asszony is kezd lelkileg szétesni. Úgy tűnik, hogy Törtelnek ez a házassága is bomlással zárul-csakhogy- és itt a könyvajánló véget ér, ne fosszuk meg a Kedves Olvasókat az irodalmi élményektől. 

Ajánljuk ezt a könyvet minden magyar írónak, olvasónak, orvosnak és egyéb értelmiséginek. Ma már inkább antikváriumokban és könyvtárakban érdemes keresni. 

Szépirodalmi, 1977.A Kiadó azóta megszűnt.